Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
Bányászmunka, bányászélet, munkásmozgalmak 55 A sárisápiak harcát segítették Kesztölc, Dorog, Tokod, Csév stb. községek kommunista és baloldali érzelmű bányászai, de csoportjuknál találtak menedéket a szökött magyar katonák, munkaszolgálatosok is. Önfeláldozó, hősi harcuk, hősi halottaik emlékét kegyelettel őrzi a medence bányászsága. A szocialista építés idején A medencén átvonuló háború, a felszabadulás és az újjáépítés eseményeit, eredményeit ismerjük. Bemutattuk újraformálódó életünk legfőbb jellemzőit is, így elégséges lesz, ha a felszabadulás utáni közel 40 évet csupán tendenciájában jellemezzük. Két élesen elválasztható időszakról kell beszélnünk: a széntermelés fejlesztésének és visszafejlesztésének éveiről. A felszabadulás után a medence bányászai meglehetősen szétszóródtak, kicserélődtek. Eltávoztak a visszacsatolt területekről toborzott munkások, a földhöz jutott „kétlakiak”, elhagyták bányáinkat a munkaszolgálatos alakulatok. A demokratikus szervezetek, pártok is sok munkaerőt vittek el, de a letartóztatások, internálások és később a kitelepítések is csökkentették az aktív létszámot. A helyükre álló újak egy része politikailag vagy erkölcsileg kétes elemekből és a letűnt társadalmi rend állást vesztett alkalmazottjai közül verbuválódtak. A kezdeti években ezekből kellett bányászokat nevelnie a megmaradt — nem kevés — becsületes, bányájukhoz hű régieknek. Mintegy 6500-an dolgoztak a medence bányáiban. Ezek túlnyomó része (megközelítőleg négyezren) régi dolgozó, akik a szűkös ellátás mellett is víztelenítették, újjáépítették bányáinkat. Érdemeik elismerésére csak annyit, hogy a rendkívül gyorsan újranyitott bányáink már 1946—47-ben is 14—13 százalékát szállították az ország széntermelésének, olyan produktív teljesítménnyel, amely 28,4, illetve 16,4%-kal múlta felül az országos átlagot! (Az össz- üzemi teljesítmény 8,9%-kal volt magasabb az átlagosnál.) Ilyen eredményekkel más medence alig dicsekedhetett, pedig a lelkekben itt sem volt kisebb a zűrzavar, mint bárhol az országban. A munkásság közé keveredett lumpen- és demagóg elemek, az ellenséges agitáció, a demokratikus eszmék befogadására és értékelésére való felkészületlenség megannyi akadálya volt a „lelkek megnyugvásának” — mint ezt a 3 éves terv előkészítő programjában olvashatjuk. E nagyon udvarias fogalmazás tulajdonképpen a munkafegyelem nagymértékű lazulását panaszolja, nem is ok nélkül. A felhígult munkáslétszám, a súlyos élelmezési gondok, a demokrácia lényegének demagóg eltorzítása, a politikai és gazdasági élet bizonytalanságai, a soha nem látott infláció, mind az élet gyors normalizálódása ellen hatottak. A felsorolt eredmények és teljesítménymutatók azonban arról tanúskodnak, hogy nem a bányász szakgárda munkahelyi teljesítményével, inkább a rendszeres munkába járással volt a bányák akkori vezetőinek komoly gondja. A „batyuzás”, az élelem beszerzésének gondjai kötötték le a hónapokig hadszíntéren élő, mindenükből kifosztott, éhező munkásság energiáját. íme néhány dokumentum. A Salgótarjáni Kó'szénbánya RT-nak a Közellátási Miniszterhez címzett levele, 1945. április 12. (Részlet.) „... munkásaink, azok családtagjai egyes telepeinken a szó teljes értelmében éheznek, mert ellátásukról gondoskodni nem tudunk. Nagyon természetes, mindez a teljesítmény rovására van, mert hiszen az éhező munkástól teljesítményt nem várhatunk. Ettől eltekintve, élelem híján munkásaink elszivárognak, gyakorlott bányászaink elhagyják telepeinket, úgyhogy nagy odaadással megindított munkánkat nem látjuk biztosítottnak...” „A Magyar Általános Kőszénbánya RT. igazgatósága tájékoztatja a tatabányai és tokodi üzem- vezetőséget a nyomorgó és ínséget szenvedő bányamunkásság ellátása érdekében tett lépéseiről. (1945. április 24.) (Részlet.) „... Folyó hó 11-én érkezett a Kormány Budapestre. A Központi Üzemi Bizottsággal karöltve azonnal érintkezést kerestünk a közellátási miniszterrel ... gyorssegélyt kértünk az Önök részére néhány vagon vegyes élelem formájában, továbbá külön sót és cukrot és ugyanakkor felkértük, sürgősen szervezze meg és biztosítsa bányaüzemeink folytatólagos ellátását. Gyorssegélyt a miniszter központi készletek hiányában adni nem tudott... felkerestük ez ügyben Vas Zoltán közellátási kormánybiztost, aki azonban illetéktelennek jelentette ki magát, de egyúttal közölte, hogy készletek hiányában nem is tud segíteni. A kért cukrot a közellátási miniszter Vas Zoltán útján engedélyezte... só ez idő szerint nincs. A rendszeres ellátás kérdésében ma még ki nem taposott utak állnak rendelkezésre. Az ország készletei le vannak foglalva és azok felett a miniszter, illetve a Közellátási Kormánybiztosok és felügyelők rendelkeznek. Ma még azonban magának a Kormánynak sincs meg a lehetősége, hogy közvetlenül intézkedjék, hogy az élelmiszer oda jusson el, ahol arra szükség van. Ezért a miniszter úgynevezett vásárlási engedélyeket állított ki részünkre Békés, Csanád, Bihar stb. megyékre. Az engedélyek lisztre, zsiradékra, olajra szólnak...” A Salgótarjáni Kőszénbánya RT. Iparügyi Miniszterhez címzett levele. 1945. május 7. (Részlet.) „... Az a körülmény, hogy a szén és egyéb termékeink ellenértéke egyáltalán nem vagy kis töredékben folyik be hozzánk, illetve bányáinkhoz, oda vezetett, hogy a munkásaink által kiérdemelt béreket nem tudjuk kifizetni, tisztviselőink hónapok óta nem kaptak fizetést, munkásaink élelmezéséhez
