Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
32 A dorogi szénmedence bányászata Samu akna alatt elhelyezett szivattyú megindítására mentőcsapat szállt le az aknába, ahol a hőség miatt rosszul lettek és Szám Mihály bányamentő vájár életét vesztette. Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején alakult ki a tűz elleni védekezés mai rendszere. A jutaburkolatú kábelek tűzmentesítésétől a CO szűrős menekülőkészülékek beszerzéséig számos intézkedés növelte a biztonságot. A géptereket lángmentesítették, a nagy olajterű transzformátorok, a nyitott lámpák használatát csökkentették, majd megszüntették. A szellőztetés javítására új, nagy teljesítményű ventillátorokat állítottak üzembe és megkövetelték a légáram megfordíthatóságát. Növelték a munkahelyi szellőztetés követelményeit is. 1960—61-ben minden dolgozó menekülőkészüléket kapott. E készülékek használata kizárja az annavölgyihez hasonló tömeges baleset lehetőségét. Szerencsére már nem sok alkalom nyílt használatukra. Az egyetlen tűzeset, amelynél szükségessé vált a menekülőkészülékek tömeges használata, 1965. december 13-án XII-es akna főbehúzó légvágatában (a XII-es lejtősaknát és a — 163-as szintet összekötő gurítóban) következett be. Ez alkalommal kilencen szenvedtek 3 napon túl gyógyuló CO mérgezést a menekülőkészülék használatának elmulasztása miatt. 1973-ban került sor az omlasztással művelő lencsehegyi-, az utóbbi években pedig az újeb- szőnyi bányaüzem „tűzoltóvízvezeték” hálózatának létesítésére és egyben az iszapolás lehetőségének megteremtésére. Ezzel és sok egyéb itt fel nem sorolt intézkedéssel (pl. az omlasztások vegyszeres kezelése, az éghető gumikábelek, gumiszalagok lecserélése stb.) a bányatüzek kifejlődésének lehetősége és az emberi élet veszélyeztetése minimálisra csökkent. Metán, sújtólég A hatalmas bányászati tömegszerencsétlenségek leggyakoribb okozója a metán, illetve annak a levegővel alkotott robbanóképes keveréke a sújtólég, amely medencénkben a művelési mélység növekedésével együtt jelentkezett és számos esetben okozott halálos balesetet, sőt tömegszerencsétlenséget is. Az első tömeges baleset 1871. április 1-én, a to- kodi Gusztáv aknában történt és 18 áldozatot követelt. A szerencsétlenül jártak testhelyzetéből megállapítható volt, hogy a halál munkájuk közben érte őket, menekülésre nem volt idejük. A sújtólégveszély akkor még ismeretlen volt a dorogi bányákban, ezért az ország legnevezetesebb szakértői — köztük Péch Antal és Zsigmondy Vilmos — vettek részt a balesetek kivizsgálásában. (Itt jegyezzük meg, hogy Zsigmondy Vilmos 1851 — 1859-ig az annavölgyi bánya üzemvezetője, majd 1885-ig a Kőszénbánya és Téglagyár RT. szakértője és elnöke volt. Nevét a gyógyvizet fakasztó margitszigeti, városligeti stb. mélyfúrásai tették világhírűvé. Medencénkben végzett geológiai és geotermikus kutatásai mellett igen nagy jelentőségű a bányatűz és sújtólégveszély-elhárítás terén kifejtett munkája.) A bizottság megállapítása szerint a felhagyott vágatokban összegyűlt metánt egy nagyobb omlás préselte a nyitott bányatérségekbe, ahol az a levegővel keveredve a munkások lámpájától felrobbant. A baleset oka tehát egyértelmű: a tömedékelés hiánya, a gyenge szellőztetés és a nyitott lámpák használata. Csak a baleset után került a medencébe néhány Davy-féle biztonsági lámpa, de azokat sem használták. A metán jelenlétét az 1880-as évek végétől a Wolf-féle (gyakorlatilag a ma is használatos) benzinlámpákkal vizsgálták. A benzinlámpa is okozott sújtólégrobbanást. 1931. november 25-én a sashegyi bányában egy tökéletlenül beiszapolt öreg fejtésbe lyukasztottak. A csapat visszavonult a munkahely kiszellőztetésének időtartamára, de az ácsolatra akasztott benzinlámpa kosara átizzott és az emiatt bekövetkező robbanásnak három halálos és nyolc súlyos sérültje volt. A következő súlyos tömegszerencsétlenség is Tokodon, ezúttal Erzsébet aknában következett be, 1942. július 31-én. A bányakapitányság vizsgálata szerint az egyik elővájási munkahelyen végzett robbantás omlást okozott és ebből nagyobb mérvű metánkiáramlás történt. A robbanást — a feltevés szerint — itt is benzinlámpa okozta. A robbanás újabb metánkiáramlást idézett elő és így több központú robbanássorozat jött létre, amely 51 ember halálát okozta. A halál oka az áldozatok többségénél CO mérgezés volt. A bányamezőben dolgozók közül 15 munkás megmenekülése a bányász találékonyságának és lélekjelenlétének nagyszerű példája. Ezek — miután a füst minden irányban elvágta menekülésük útját — Babocsai István mogyorósi vájár vezetésével munkahelyük vájvégén elgátolták magukat és a sűrített levegő vezetékének elvágásával túlnyomást létesítve megakadályozták, hogy menedékhelyüket a füstgázok eláraszthassák. Itt — mintegy két órát időzve — várták meg a mező kiszellőztetését, a bányamentők és az üzemorvos megérkezését. A szellőztetés már ismertetett általános rekonstrukciója, a zárt lámpák és a sújtólégbiztos berendezések egyre általánosabbá váló használata csökkentette az ilyen balesetek számát, míg az időszakos ellenőrzések és a kisebb metánrobbanások után valamennyi bányából kitiltották a karbidlámpákat és számos bányát soroltak át a sújtólégveszélyességi kategóriák valamelyikébe. így lett például 1961-ben VI-os akna és — az 1961. május 31-i halálos kimenetelű sújtólégrobbanás után — IX-es akna, majd 1962-ben szintén halált okozó lobbanás következményeként I-es akna is I. osztályú sújtólégveszélyes bánya. 1974-ben Ebszönybányát is ebbe a kategóriába sorolták. 1974. július 14-én XIX-es aknán következett be az utolsó sújtólégrobbanás. A Il-es
