Tóth Tibor: Szénbányászat a dorogi medencében 1781-1981 (1981)
Bányászatunk története 27 1954. július 1-én már meg is szűnik az üzemek kérészéletű vállalati önállósága; a dorogi központ neve azonban továbbra is Szénbányászati Tröszt maradt. Az első 5 éves terv időszakában a medence bányászatának fejlődését jellemezzük a termelés legfontosabb mutatóival: A produktív teljesítmény 25 — 13%-kal magasabb az összüzemi teljesítmény pedig 8—15%-kal alacsonyabb volt a szénbányászat átlagánál. (A számok a tervidőszak első és utolsó éveinek adatai; tehát egyben a fejlődés tendenciáját is jelzik.) A széntermék minősége 10—20%-kal magasabb, kalorikus önköltsége 5—2%-kal alacsonyabb az országos átlagnál, az 1 tonna termelésre vetített beruházási költség alig több mint fele, 57%-a volt az országos átlagnak. A következő három év mentes volt a katasztrofális vízbetörésektől. A medence átlagos vízemelése már 1954-ben elérte a percenként 67,5 m3-t és ez a meny- nyiség lényegesen nem változik. Az 1955-ös esztendő műszaki és gazdasági szempontból is sikeres volt, a Vállalat elnyerte a Minizs- tertanács és a SZOT Vándorzászlaját. 1956. A medencében végzetes kilengések nem voltak, annyi szenet a sztrájk idején is sikerült termelni, amennyi az erőmű üzemben tartásához szükséges volt Fenntartásra azonban nem jutott munkaerő, így az elfulladástól ugyan megmenekültek, de tönkrementek bányáink. A KÖMI (közmunkára ítéltek) és a bányász-katonák létszámának kiesése is nehezítette a helyreállítást. 1957. április 1-én megalakult a Pilisi Szénbánya Vállalat és ismét elvált Dorogtól. További jelentősebb események: XXI— XXII-es akna telepítése, VI-os akna újranyitása. A második 3 éves tervidőszak feladatainak teljesítésére csak nagyon hiányosan készülhettek fel bányáink, de a beruházási lehetőségek növekedése megnyitotta a fejlesztés lehetőségét. A hangulat bizakodó, a tempó felgyorsul. Nagyon sok a természeti csapás, de gyors és hatékony az elhárítás. 1958 júliusában XVII-es aknát üzembe állítják. Három hónap múlva elönti a víz, 6 hónap múlva ismét termel. Kilenc hónapig üzemel és elfullad a K-i mezeje. Egy hónap alatt víztelenítik! Sorra nyitják az új és felújított mezőket. (Il-es akna U-mező, XVII-es akna oligocén mező, I-es akna Gete mező, VI-os akna, ebszőnyi táró.) A széntermelés 1957—1960 között 42%-kal emelkedik és a vállalat ismét elnyeri a Minisztertanács és a SZOT Vándor zászlaját. Az 1960-as évvel megkezdődött és hét esztendeig tartott a dorogi medence termelésének fénykora. A széntermelés 2,1—2,2 millió tonna. Az összüzemi teljesítmény fejlődése 1960—1965 között 8,2%, a produktív teljesítmény növekedése 17,4%. A kalorikus önköltség 98%, a kalorikus átlagár 108%-a a bányászat átlagának. (1 tonna szénre vetítve az önköltség 26%-kal, az átlagár 40%-kal volt magasabb az országos átlagnál.) A medence dolgozóinak létszáma 1959-ben érte el a maximumot (11 934 fő), aztán folyamatosan csökken (1965-ben 11319 fő). A II. ötéves tervidőszak a nagy fejlesztések utolsó lehetősége. 1961-ben a Gazdasági Bizottság határozatával indult az ún. GB program, amely 230 millió forint fedezetet nyújtott a vízvédelem fokozására. E program keretében került sor XII-es, XV-ös, XVII-es és Erzsébet-akna fokozott vízvédelmének kiépítésére és XII/A akna mélyítésére is. 1961 márciusában újranyitják XVII-es akna K-i mezejét, 1963-ban megkezdik XXI-es akna, 1964- ben XIX-es akna mezőbeli feltárását. Az új bányák termelésbe lépése azonban nem jelent fejlesztést, csupán a kapacitás tartását biztosítják. Számos kimerült mezőt, üzemet kell ugyanis felhagyni és a vízbetörések is ismét gyakoriak. Felhagyják például az Ágnes mezei, az I-es akna F-mezei és a VI-os akna felsőligeti művelést. Elfullad Erzsébet-akna, Tömedék VI-ereszkei területe, XVII-es akna E-i mezeje. Ebszőny Ny-i mezeje, XV-ös akna DK-i mezeje. 1963-ban végrehajtják az üzemek vezetésének koncentrációját. Megalakul a Csolnoki bányaüzem (I—Il-es aknák összevonásával), a Dorogi bányaüzem (VI-os, VIII-as és XXI-es aknákból), a Bányagépgyártó és Javító Üzem (a Bányagépgyár és a tokodi Szolgáltató üzemekből), a Szolgáltató Üzem (Építészeti és Vegyes üzemből), Alagúti- Külszíni Szállítási és Osztályozó Üzem (az osztály- zók, a Kerületi Hányó és a Homokvasút összevonásával), az Anyagellátó üzem (a fatelepekből és az Anyagellátó üzemből). Ismét Doroghoz csatolják Pilist (Pilisi bányaüzem elnevezéssel). Ilyen szervezetben kezdi meg a medence a harmadik 5 éves tervidőszakot, amelynek első évei — mint említettük — még a termelés szinten- tartásának jegyében teltek el. Felhagyják ugyan VI-os akna Alsó-ligeti mezejét, Il-es akna „U” és IX-es haránti mezejét, és megkezdik Tokod-Altáró táróüzeméből is a visszavonulást, de üzembe áll XV-ös akna ÉNY-i mezeje, a rekonstruált Erzsébet akna, teljes kapacitással termel XIX-es és XXI-es akna. 1967-ben azonban megkezdődik a széntermelés rohamos hanyatlása. Márciusban felhagyják a Pilisi bányaüzem É-i mezejét, júliusban elfullad X-es akna „A” mezeje. 1968 februárjában elfullad VI-os, májusban a felhagyás előtt álló Tömedék akna, decemberben pedig XV-ös akna. A víz áldozata lett később IX—XII-es akna (1970) is. „A fokozott vízvédelem” programja tehát nem töltötte be szerepét. A modernizált és az adott lehetőségek között maximálisra méretezett vízvédelmi berendezések nem voltak képesek megakadályozni a legjobb üzemek elvesztését. E vízbetörés-sorozat mintegy 10 év alatt zajlott le, vízhozamával és gyakoriságával is páratlan jelenség
