Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek †1526 (1942)
68 az új tanok. A német városi polgárság, kereskedők és iparosok állandó összeköttetésben voltak az otthoni németséggel. Sokszor küldték haza fiaikat tanulmányaik végzésére, és otthonról hívtak tanítókat, papokat maguk közé. A hitújítás első éveiben ezek révén szereztek tudomást a nagy változásokról, és nem egyszer kellő kritika nélkül örömmel üdvözölték az új eszméket és buzgón terjesztették azokat egymás között. Az ősi hitéhez ragaszkodó magyarság a török háborúk idején egyedül a pápáktól nyert segítséget és egyházhűségét a hálaérzés mindig ébren tartotta, következőleg ellenszenvvel figyelte ezeket a jelenségeket. Azért a pápai követek, mikor Magyarországgal vallási állásfoglalása felől meg akarták nyugtatni a Szentszéket, nyugodtan írhatták: »Magyarország és Németország természetes ellenségek, ezért, amit az egyik országban felkarolnak, a másik megkívánni nem fogja.«8) Eleinte szórványosan találkozunk egy-egy merészebb hangú prédikációval, de 1522-ben már nyíltan lép föl itt-ott néhány reformot magasztaló szónok. Sopronban a ferencesek hitszónokai, Kör- möcön két pap Cordatus Konrád és Kreisling János szószékről támadnak egyes hitigazságokat.9) Szalkay ekkor egri püspök volt és úgy látszik, elejétől érdeklődéssel figyelte a mozgalmat, mert 1523-ban Critius András lengyel püspök Luther ellen írt értekezését ily szavak kíséretében küldi meg neki egy tisztelője: »...Te, aki a lutheri eretnekség legfőbb támadója vagy .. . fogadd e művet, ha nem is az enyém, de méltán ajánlom az erre legméltóbb egyházfőnek.«10) A nemesség is állást foglalt a lutheránusokkal szemben: az 1523. évi országgyűlés, amelynek egyháztörténelmi érdekessége, hogy először vesz tudomást hivatalosan a reformációról, kimondja, hogy »az összes lutheránusokat, pártfogóikat, a hozzájuk csatlakozókat, mint nyilvános eretnekeket és a Boldogságos Szűz ellenségeit Őfelsége, mint katolikus fejedelem fej- és jószágvesztéssel büntetni méltóztassék.«11) Ebben a határozatban azonban a sit- egység védelmezésén kívül a »német« hittel szembeni visszahatást is s) Mon. Vaticana, s. II. T. I. 131. 1. s) Fraknól: Magyarország a mohácsi vész előtt. 115—116. 1. 10) Epist. Andreae Critii et edict, regis Poloniae in Martinum Lutherum. L. Apponyi: Hungarica. 1647. sz. 11) 1523. évi 53. te. L. Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története n. Lajos korában. 66. 1.
