Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek †1526 (1942)
63 ban, tele tettvággyal.02) Minden tekintetben vezetésre hivatott, nagy dolgok véghezvitelére képes férfiú, aki ha nem olyan szerencsétlen időben, nem olyan nehéz körülmények között kerül az élre s egyéni érdekeit jobban alárendeli a közérdeknek — ezen a téren ugyan semmivel sem rosszabb kortársainál — nagy szolgálatokat tehetett volna hazánknak. Mint esztergomi érsek saját kézzel írott levelében 1524 június 30-án szerepel először, ekkor még »electus archiepiscopus Strigo- niensis«.63) Rövidesen elnyeri a pápai megerősítést és az érseki palliumot. VII. Kelemen október 7-én Campeggio legátushoz írt levelében már világosan esztergomi érseknek mondja.64) Elődei, Bakócz és Szatmári példájára az érsekséggel együtt elnyeri a főkancellárságot is, ezzel egyesíti kezében az ország legfőbb egyházi és állami méltóságát.65) Az ország prímása azonban még mindig nem volt pappá szentelve. Csak a kisebb rendeket bírta, bár 12 éve ült püspöki székben. A kancelláriai szolgálat, majd később a politikai életben vitt szerepe annyira lefoglalták, hogy a rendek fölvételére nem sokat gondolt. Az is joggal feltehető, hogy a papi pályát kezdetben nem tekintette hivatásának és kötelmeit nem vette magára mindaddig, amíg halogatni tudta a szentelést. Az ő korában a fejedelmi önkény egyik legsúlyosabb visszaélése, hogy az Egyház belső életét figyelmen kívül hagyva, a püspökségekbe sorra diplomatákat, tudósokat ültetnek, befolyásos családok fiait, mindenkit, akit jutalmazni, vagy maguknak lekötni akarnak, csak papokat nem. Igazságtalanság volna tehát az ilyen főpapok, helyesebben inkább országnagyok, kiskirályok életét és tetteit ezek megfontolása nélkül elbírálni. Campeggio legátus és Burgio nuncius segíteni akart a lehetetlen állapoton és addig ostromolta Szalkayt, míg bele nem egyezett, hogy pappá szenteljék. A legátus nyomban írt a pápának, és engedélyt kért, hogy a kisebb rendeket bíró esztergomi érseket pappá, majd püspökké szentelhesse.66) Röviden jellemzi is a pápa előtt: nagyon okos, gondolkozó ember, de sok mindenbe belefog egyszerre, így sokat abbahagy, amit nem tud elvégezni. Komoly ígéretet tett azonban, hogy minden jóra készen fog állni. «2) Bunyitay: Egyháztört. emlékek. I. 134. 1. «3) DL. 25705. «*) Schmitth: Episcopi Agrienses. XI. 235 1. «5) DL. 24002., 24048., 24120. «6) Mon. Vaticana, s. II. T. I. 101. 1. ezt írja: »El Reverendo Strigoniense non ha altari ordini che accolitato.«
