Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek †1526 (1942)
33 ha ez sikerült, felszínen is maradni. A két párt csak a királyi hatalom további korlátozásában találkozott célkitűzéseiben. A köznemesség ugyan többször megkísérli a király megnyerését. Az 1495-i országgyűlésen is felszólítják, hogy támaszkodjék rájuk, és minden kívánságát teljesítik.1) Ulászló azonban a főnemesség mellé áll. A főrendek előnyösebb helyzetben voltak: tudták, kit ültetnek a trónra Ulászló után. A köznemesség azonban vezér nélkül jóval hátrányosabb helyzetben van. A múlt dicsőségére emlékezve a jelen bajokért a főurakat okolják, akik idegent emelnek a trónra. Így lesz a köznemesség nemzeti párttá és így kerül szembe az idegen királlyal és egyben a főnemességgel. A küzdelem során a felszínen levő párt igyekszik az országtanácsot a maga embereiből válogatni össze. Ebben a tanácsban foglalnak helyet az országos katonai és udvari méltóságok. Az udvarban a főszerepet egyháznagyok viszik műveltségük és magas egyházi állásuk révén, magúikhoz ragadva a legelső méltóságokat. Bakócz, majd Szatmári, a király helyett kormányoznak, nem egyszer a két nemesi párt akaratával is ellenkező módon; az ő pártfogásuk nélkül, vagy akaratuk ellenére senki sem tehet semmit. Ebben az időben Szalkay László mint a kancellária tisztviselője benne áll az események sodrában. Egész pályafutása arra mutat, hogy nagy mesterei, Bakócz és Szatmári a példaképei. Ez a kor, amely kedvezett az egyéni erők és tehetségek kibontakozásának, kiválóan alkalmas a hármukhoz hasonló egyéniségek felszínre jutására. Szalkay már Ulászló bizalmát is teljes mértékben elnyeri alkalmazkodó modorával. Mindig a király közelében tartózkodik, mindig van egy jótanácsa, indítványa a határozatlan uralkodó számára. Tárgyal helyette, beszél az idegen követekkel, lassan nélkülözhetetlenné teszi magát. A politikai életben azonban csak Lajos uralkodása alatt kezd szerepelni, mégpedig mindjárt Ulászló halála után. A király szomorú helyzetben hagyta országát. A halálával bekövetkezett állapotot legjobban jellemzik a velencei Suriano szavai: »Meghalt Ulászló király hátrahagyva az országot a hullámok kellő közepében, minden oldalról ezer veszéllyel körülvéve.«2) Elköltözését megelőzően a magyar rendeknek tett ígérete ellenére fiát, a gyermek Lajost Miksa császár és Zsigmond lengyel király gyámságára bízza, a kormányzást pedig hű embere, Bakócz, valamint Brandenburgi György és Bornemissza János kezébe adja. A rákosi országgyűlé!) Szabó Dezső: A magyar országgyűlések 1505—1508. — Századok. 1908. évf. 698. 1. 2) Marino Sanuto: M. Tört. Tár. XXV. 38. 1. Suriano márc. 13-i jelentése. 3
