Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek †1526 (1942)
30 teljes egyetértésben folyik. A titkárok sorában már régen a legnagyobb tekintély, s a kancelláriai ügyek intézésében Szatmárinak nélkülözhetetlen embere. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy 1518-ban Szatmári át is engedi neki a kancellária vezetését.26) Ez év márciusában Perényi Imre nádor már mint kancellárhoz fordul Szalkay- hoz egyik levelében.27) Mint királyi kancellár a határozatlan és tapasztalatlan Lajos mellett fontos szerepet tölt be. Szavának súlyára jellemző a következő eset. 1519 áprilisában megjelentek Lajosnál V. Károly követei és Cuspinianus kérte ura számára a magyar király támogatását a császári korona elnyeréséhez. »Királyi szavunkra és hitünkre fogadjuk, — írja Károly — hogyha Felséged támogatásával ezt a méltóságot elnyerjük, Felséged ügyei védelmére mindent meg fogunk tenni.«28) Alig adták elő kérésüket a követek, bekopogtattak a francia király megbízottai, és kérték Lajos támogatását I. Ferenc részére. Lajos két főtanácsadója, Szatmári és Szalkay nélkül nem tudott, de nem is igen mert dönteni. Cuspinianus jól ismerve kora diplomáciai szokásait, fölkereste Szalkayt és a »meggyőzés« hathatós eszközéhez folyamodva 3000 aranyat ajánlott fel neki, ha pártfogolja ügyét.29) Szatmárit már együtt látogatták meg, neki a követ 5000 aranyat Ígért. Ennyi elég volt a mindenható államférfi pártfogása megnyeréséhez. Bármily visszatetsző is ez az eset, a kor szemével Leli néznünk, hogy helyes ítéletet alkothassunk róla. A renaissance szellem csülogó külseje alatt sok ilyen visszásság húzódott meg. A diplomáciai érintkezésben kínos gonddal vigyáztak a formákra, a levelek és okiratok ékes nyelvezetére, de a színfalak mögött minden eszközt felhasználtak, amit az emberi leleményesség csak kitalálhat. Országok sorsának intézésében sokszor lehetett döntő jelentőségű ügyeket megoldani egy-egy kalandorlelkű, egyéni szerencséjét kovácsoló főember lepénzelésével, és ritkán lehetett találni oly erős meggyőződést, amelyet néhány ezer arany, vagy valamely méltóság adományozása ne tudott volna ellenkezőre változtatni. Midőn tehát Szalkayék eljárását kritika tárgyává tesszük, nem szabad őket és tetteiket koruktól elvonatkoztatva önmagukban néznünk, mert ez ítéletünk meghamisítását eredményezné: koruk gyermekei voltak, koruk erényeivel, de hibáival is. 2e) 1518. február 15-én Szalkay már kancellár: DL. 25594. és DL. 30078. 27) Bp. Egyet. Könyvt. Kézirattára, Kaprinay gyűjt. XI. 85. 1. 28) Károly levelét 1.: Marino Sanuto, M. Tört. Tár. XXV. 139. 1. 29) Tóth—Szabó Pál: Szatmári György prímás. 232. 1.
