Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek †1526 (1942)

24

sem mentette magát.45) Nyakas és önálló egyénisége már ekkor kiütközött. Erőszakos eljárása, amelyet a vádfeletti dühében még új botrányokkal tetőzött,46) feltétlen megrovást érdemel, mégha tekintetbe vesszük is, hogy a káptalan álláspontja sem volt egészen önzetlen.47)

Említett hivatalai mellett Szalkay 1510-ben újabb jelentős tisztséget nyert el: erdélyi és máramarosi sókamaraispán lett (comes salium): Ezt Bánffy Ferenchez írott 1510 november 5-én kelt, saját kézzel írt leveléből tudjuk.48)

A sóbányák a királyi jövedelmek tetemes részét tették ki, ha rendes termelés és gazdálkodás folyt. Erdélyben öt sókamara volt ezidőben: Torda, Dés, Désakna, Kolosszék és Vízakna.49) Tordában volt a főkamara, rendesen itt székelt a főkamaragróf, vagy máskép kamaraispán. Maga Szalkay azonban Budáról intézte az ügyeket. Feladata volt a kitermelés, szállítás és értékesítés. Rengeteg munkással, fogattal ég szállító-hajóval rendelkezett. A kitermelés menetéről, a munkások beosztásáról és szerepéről részletes leírást ad Engel.50) A szállítás szekéren, de főleg hajóval történt. A hajókat a Maroson töltötték meg sóval és vitték az elosztó helyekre: Lippára, Csanádra és főleg Szegedre.51)

A kamaragrófok tekintélye egész Erdélyben mindenkor nagy volt. Ha tekintetbe vesszük, hogy évi jövedelme 1000 arany pénzben és 100, sőt 200 ló után havi 2 arany ellátási díjat is kapott, nem volt megvetendő hivatal.52)

A sóbányák rendes kezelés mellett évi 100.000 forintot is jövedelmeztek. A Jagellók alatt az általános fejetlenségben és a sok harácsolás miatt értékük romlott; Ulászló utolsó évében csak 25.000 forintot kapott hozadékukból.53) A fiatal és gyengekezű Lajos alatt egyenesen szabadgazdálkodás kapott lábra. Mindenki akkor

45) u. o. 54. 1.

46) Fegyveres embereivel két ízben is nagy pusztítást vitt végbe a káptalan óbudai szöllöjében. Igaz, hogy egyúttal egy panaszos ügyét is intézte, aki szerint a kanonokok jogtalanul elvették az ö szöllöjét. A kérdéses részt visszaadta gazdájának, míg a kanonokok szöllötökéjét emberei karddal kivagdalták. L. u. o. 49. I.

47) u. o. 49. 1.

48) Géresi: i. m. III. k. 72. 1.

49) Engel: Geschichte des Ung. Reiches ... II. 23. 1.

so) u. o. 23. 1-tól.

51) u. o. 26. 1,

52) u. o. 37. 1.

53) Marino Sanuto, M. Tört. Tár. 1516. évi feljegyzések. ,