Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek †1526 (1942)
19 Az udvari életnek e zajló forgatagába került bele a pataki kolostori iskola egykori növendéke, Szalkay László. Hogyan és mikor került ide, nem tudjuk. Először 1494-ben találkozunk a már ekkor közismert László deákkal, aki az udvari személyzet fizetését kezeli és osztja ki.9) Ugyanez a László deák volt az apródok felügyelője, akik az udvari élet formáit, szokásait, a nemesi ifjak szükséges ismereteit szerezték meg vezetése alatt.10) Ott találjuk őket az udvari élet ünnepségein és a lovagi tornákon, amelyekre László deák díszes köntösöket rendelt számukra. A királyt elkísérik utazásaira. Az udvar pécsváradi időzésekor egyszerre négyen is megbetegedtek; László deák igen figyelmesen gondoskodott fiairól, még virrasztó gyertyákat is szerzett be betegszobájuk számára.11) Szalkay pályája ettől kezdve egyre felfelé ível. 1500-ban már mint Bornemissza János, királyi kincstartó segédjével találkozunk vele.12) Ez pedig jelentős állás volt. Ulászló idejében az államháztartás nem volt elkülönítve az udvaritól: az állami és udvari jövedelem egyaránt a kincstartó kezébe folyt be, amelyből a király rendelkezése szerint fedeztek minden költséget. Ulászló az államháztartás vezetésében sem bizonyult erőskezűnek. Az erélyes Mátyás a kincstárat mindig meg tudta tölteni, Ulászló idejében legtöbbször kongott az ürességtől. Pedig a királyi jövedelmek, birtokok, bányák, vámok most is ugyanazok voltak. Az adóval azonban már baj volt: a nemesség mindig küzdött ellene és a király gyenge volt a behajtására. Tervszerű gazdálkodásról szó sem volt, még kevésbbé takarékosságról. A kincstárt mindenki károsította, ahogy tudta.13) Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az udvar mindig anyagi gondokkal küzdött, és a kincstartók helyzete is fölötte nehéz volt. Nem is cserélt még egy hivatal oly gyakran gazdát, mint ez. 1504-ben már Telegdi István a kincstartó.14) Utóda 1506-ban Battyhány Benedek, a máramarosi sókamara ispánja. Az ő segédje is Láfezló deák.15) Jellemző Szalkay alkalmazkodó egyéniségére, hogy, ha főnökei változtak is, ő éveken keresztül maradt a kincstartó segédje. Valószínű, hogy későbbi sókamara- ispánságát már mostani gazdája oldalán kezdte előkészíteni. a) 1494-ben 24328'5 forintot kapott kézhez ilyen címen, 1495-ben pedig 57335 forintot. — Engel: Geschichte des Ung. Reiches ... I. 122. és 153. 1. 10) Engel: Geschichte des Ung. Reiches. I. 90 . és 114. 1. 11) u. o. 535. 1. 117. 1. 119. 1. 167. 1. 12) Fraknói: Bakócz birtokszerzeményei. Századok 1888. évf. 13) Fógel: II. Ulászló udvartartása. 25. laptól, ii) u. o. 56. 1. és DL. 27579. is) Dl. 21573.: az oklevél csak László deák néven említi, de biztosra vehető, hogy Szalkayról van szó. 2*
