Kőrösy László: Szabadelvű sajtót! (1879)
14 olyan csetepatéval, czivakodással találkozunk, melyek a perlekedő felek közt elkeseredést s a közönségnél meghűlést eredményeztek. Hozzá járult még az is, hogy a Deus ex machina mindig a szerkesztő vörös plajbásza volt. Gyakran befejezte erőszakosan azt, a mi még csak megkezdődött és sokszor annak a javára, a ki vereséget érdemelt. Nem akarunk példákat emlegetni, sem neveket felhozni. A hol szabad szó nincsen, ott ne keressünk szabad sajtót. De bonczolgassuk elvégre azt, hogy milyen viszonyban áll a magán ember a szerkesztővel ? Mert Rényi ur, mint szerkesztő majd mindig magán ember s mint magán ember majd mindig szerkesztő volt. Pedig ennek a kettőnek soha semmi köze egymáshoz. A szerkesztő gyakran kénytelen megdicsérni azt, kinek mint magán ember hidegen nyújt kezet s a szerkesztő gyakran kénytelen megfeddeni azt, kinek mint magán ember legjobb barátja. Mert csak azt nevezzük független szerkesztőnek, ki a sajtó tisztességét nem téveszti össze a magán érdekek hasznával. Mi határozottan a szerkesztő ellen emeljük fel tiltakozásunkat s összegezzük a közönség véleményét. Nekünk semmi közünk sincsen a magán emberhez, a kit különben tisztelünk. És mégis mi történik ? Megindulván a reactio helyi lapunk ellen, a szerkesztő, kinek csak egy napon van szavazata, mint magán ember a hét egész folyamán folytonosan becsmérli azokat, kik ellenkező véleményen vannak, kik elég vakmerőek szembeszállni irányával. De tegyen különbséget a müveit közönség minden tagja a szerkesztő személye s a háborgó magán ember között! Jól tudjuk azt, hogy maga a nagy közönség tökéletesen tisztában van a jelen lap csekélységével, mert
