Kőrösy László: Szabadelvű sajtót! (1879)

Csattanósan is be lehetne végezni ezt a fejezetet. De mi bizonyos szomorúsággal végezzük. Mert megvagyunk róla győződve, hogy a lap sokkal kevesebbet tett, mint hasonló viszonyok között kötelességszerüleg tehetett volna. A közönség vádját tehát mi is aláirjuk, mert gyakran vád alá esik az, a ki nem vádol.

V.

Szóltunk hiányokról és hibákról, hátra volna dicséreteset is mondani. Csak elfogult opponáló ránthatna le minden érdemet a helyi lap szerkesztőjéről. Az ő alapos képzettségét, s egyáltalán egyéniségét megtámadni ez alkalommal nem is lehet. Jeles czikkeket is közölt, a miről a fővárosi kritika meg is emlékezett. Lelkesült is olykor a közönség lelkesedésével. Tehát gyakran megérdemelte a koszorút, a melyet nem is akarunk megtépni. De bizony más kérdés volna az, ha kutatnók, hogy milyen arány van a szerkesztő alapos képzettsége és lapja között ?

A hiányokért, melyeket fölvetettünk s a hibákért, melyeket megróvtunk, magát a szerkesztőt megtámadni nem is lehet. Befolytak itt a viszonyok, melyek kedvezőtlen viszonyok voltak. Ezeket kell elhárítanunk a jövőben.

Elmondjuk tehát, hogy mit kivánunk mi egy olyan szerkesztőtől, a ki tökéletesen elveinknek megfelelő szabadelvű, független, egyenesszavú s minden érdekeinket felkaroló uj orgánum vezetésével lesz megbízva.

Megemlítettük volt azt a szellemet, melyet a szerkesztőben megkövetelünk, szóltunk azon hiányokról, a melyek megszüntetést és hibákról a melyek megjavítást sürgetnek.

Tehát nem sok mondanivalónk marad.

Helyi lapunktól azt követeljük, hogy helyi és vidéki