Prokopp Gyula: Prokopp János (1981)
sem. 1863-ban azonban már reá bízták az érsekség vízvezetékének felújítását26, és még ugyanebben az évben az ő terve szerint épült fel a hajóállomás a sziget nagydunai partján,27 valamint a Pestről Esztergomba áttelepedett Bi- schitzky János vaskereskedő háza, a mai postahivatal. 1864-ben pedig már állandó alkalmazást kapott az érseki uradalomnál, mint „építészeti mérnök”. Munkakörébe tartoztak „az uradalmakban előforduló új építkezésekkel és épület-tatarozásokkal járó mérnöki munkák.” Az érsekségnek pedig nyolc uradalma volt, amelyekhez 73 község tartozott. Uradalmi központok voltak Esztergomon kívül Pozsony, Nagyszombat, Érsekújvár, Guta, Yerebély, Nagysalló és Drégely. Az érseki hivatalok elhelyezésére szolgáló épületeken, valamint az érseki kegyurasághoz tartozó templomokon, plébánia- és iskola- épületeken kívül gondoskodnia kellett a gazdaságokban lévő lakó- és üzemi épületekről, sőt még a hidakról is. E munkák közül megemlítjük a Nyitra megyei Moraván község templomának újjáépítését, az ógyallai, nagyoroszi és piliszentkereszti templomok restaurálását, a nagyszombati érseki épületek átalakítását, az esztergomi vikariátus épületének átalakítását tanítóképző céljára, az Esztergomban épített Simor-kórházat (jelenleg a városi kórház idegosztálya), a csémi majorban épített magtárt, a bajcsi juhmosó-házat, amelyben gőzkazán szolgáltatta a meleg vizet, a kétyi malmot és a kövesdi Garam-hidat. 1866 óta még tovább bővült a munkaköre. Javaslatára ugyanis az érsekség központi gépjavító műhelyt és vasöntödét állított fel Esztergomban, és annak vezetésére is megbízást kapott.28 E műhely számára készített géprajzokból is számosat őriz a prímási levéltár. A műhely munkái közül megemlítjük a Sack- féle 25 soros vetőgép átalakítását, amelyről nyomtatott ismertetés is jelent meg. 15-i 60., illetőleg június 1-i 2111. tétele, valamint az 1863-3-82. jelzetű iratok.) 1866-ban ismét napirendre került az építkezés ügye, főként a gimnázium bővítése érdekében, mégpedig alternatív módon, vagy a városház második emeletének megépítésével, vagy a lebontásra megérett városi fogadó (Bárány-vendéglő) helyén egészen új épület emelésével. Ekkor Hutt Miklós ácsmesterrel együtt nyújtott be tervet és költségvetést mindkét változatra. A város Majer Antal ácsmesternek a vendéglő helyére készített tervét fogadta el, de kivitelre ez sem került. (1866. nov. 27-i és 1867. márc. 19-i jegyzőkönyv, valamint az 1866-2-235. jelzetű iratok.) 26 Az érsekségnek az 1820-as években létesített vízvezetéke a Várhegy tövében fakadó forrás vizét emelte fel a vár északi bástyáján emelt víztartályba és onnan tovább vezette az érsekség és a káptalan épületeibe, 1863-ban már sok hiba mutatkozott úgy a vizet felhajtó gőzgépben, mint a szállító csövekben, ezért vált szükségessé a felújítás. 27 Ezt az épületet az érsekség emeltette a saját területén és bérbe adta állomás céljára. Később az érsekség erdészetének központja volt itt 1945-ig. 28 Az 1892. dec. 31-én kelt jelentésében (Prímási levéltár — Gyáriak — Vili.-1892.) Prokopp János így emlékezik meg erről: „A hatvanas évek elején a fővárosban lévő Shuttleworth és Vidacs gyárain kívül a közel vidéken gazdáinknak nélkülözniük kellett a gazdasági gépeket készítő gyárakat. Ez arra ösztönözte Forster János érseki és káptalani jószágigazgatót, hogy felhasználva a rendelkezésére álló mozgatóerőt és helyiségeket, 1866-ban azzal bízzon meg, hogy egy gépgyárat rendezzek be a mindkét uradalomban szükséges munkák elvégzésére.” — Ez az „érseki vasöntöde és gépgyár” az első világháború végéig működött, amikor a birtokok túlnyomó része az országhatárokon kívülre került és így feleslegessé vált a műhely fenntartása. Ekkor a „Petz testvérek” előbb bérbevették, majd megvásárolták az üzemet és jelentős vállalattá fejlesztették. Az 1930-as évek végén a fejlődés szükségessé tette a telep áthelyezését. Az új telephelyen még tovább fejlődött gyár a jelenleg is működő Esztergomi Szerszámgépgyár. 156
