Prokopp Gyula: Prokopp János (1981)
(3 32. PROKOPP GYULA [ H'SSb'b Jf PROKOPP JÁNOS / A 19. század magyarországi építészetében jelentős részük volt azoknak a műszaki képzettségű szakembereknek, akik részint a 18. század utolsó évtizedei óta mind jobban terebélyesedő építési igazgatás, részint a közlekedési vállalatok és uradalmak alkalmazóijaiként foglalkoztak a különféle mérnöki feladatokkal. Ismereteik megszerzésének útja és módja változatos volt, munkakörüket pedig a munkaadó szerv körében felmerülő feladatok határozták meg. Legtöbbjük egyaránt foglalkozott általános mérnöki és építészeti feladatokkal, esetleg még gépészettel is. Számos alkotásuk még ma is őrzi emléküket, bár- életpályájuk — esetleg még a nevük is — már feledésbe merült.1 Közéjük tartozott az esztergomi Prokopp János is, akinek pályafutását az alábbiakban kívánjuk felvázolni. Prokopp János Apatinban született 1825. október 8-án. Szülei: György és Sváb Terézia. Házasságukból három gyermek származott: Teréz (1820—1891), Klapka János zombori rézművesmester felesége, — továbbá János, valamint György (1837—1887), aki építőmester volt Zomborban. A család még János gyermekkorában Zomborba költözött át, ahol a Szelencse nevű külvárosban házuk, a határban pedig szőlejük és földjük volt.2 Ifjúságáról csak annyit tudunk, amennyit a Zombor város hatósága által 1843. március 10-én kiállított „Vándorlókönyv”-bői, valamint a fennmaradt bizonyítványokból megtudhatunk. Ezek szerint 1841 májusától 1843 márciusáig Carl Gfeller zombori építőmesternél dolgozott,3 1840—1842. években pedig a zombori rajziskolát is látogatta.4 * A vándorkönyv kiváltása után Pestre ment és Pollack Ágoston építőmesternél állott munkába, de néhány hét után 1 Komárik Dénes: A romantika korának építőgyakorlata és munkaszervezete Magyar- országon (Ars Hungariea 1978/1.) 2 Az idősebb György foglalkozását nem ismerjük. — Mindkét szülő Zomborban halt meg, az apa 1864-ben, 70 éves korában, az anya 1881-ben, 82 éves korában. — Az ifjabb György kezdte építeni a zombori karmelita templomot és zárdát, amelyet — hosszú szünet után — csak 1905-ben fejeztek be. 3 Gfeller bejegyzése szerint: „pflichtmässig, trei und mit besonderen Fleiss in Arbeit gestanden, und mit grösster Anempfehlung entlassen”. (A vándorkönyv, valamint a többi említendő irat is — ha egyéb hely nincsen megjelölve — a szerző őrizetében van.) 4 Az 1844. december 11-én Baits Lázár „graphidis magister” és Ambrozovich János „senator et localis director” által aláírt bizonyítvány szerint: „regiam hujatem graphidis scholam spatio fere trium annorum, id est 1840, 1841 et 1842 anno diligenter frequentasse et per hocce decursum temporis in objectis murariomm opificium concernentibus (quo in genere primum merito obtinuit locum) prouti et in copiandis floribus et humanis figuris semet exercuisse, se verő continuo humánum, morigerum, vereque caeteris exemplarem monstrasse”. 137
