Prokopp Gyula: Packh János, 1796-1839 (1974)

2. Az esztergomi Várhegyre tervezett épületcsoport makettja Küknél terve szerint

Rudnay érsek 1821 februárjában fogadta el Külmel tervét (2. kép) és bízta meg őt az építkezés vezetésével. Ez a terv az akkori Habsburg-monarchia legnagyobb építkezését indította el. Méreteiben jóval meghaladta a Bar- kóczy Ferenc érsek idejében (1761—1765) megkezdett építkezést [10]. A tervezett épületegyüttes — a „magyar Vatikán” — középpontja a hegyen épülő és az érseki palotával közrefogott székesegyház, ehhez csatlakozik a hegyre vezető feljáró két oldalán egy-egy szeminárium és 12—12 kanonok-ház. A Várhegyen azonban ott állottak még a középkori székesegyház déli oldalának maradványai a Bakócz-kápolnával együtt, a Bakócz-címerrel díszített érseki palota, a Mária Terézia korában épült helyőrségi templom, a vár egyéb (Barkóczy idejében még le nem bontott) épületeivel és erődítményeivel együtt. Ezeket el kellett bontani, sőt a talajszintet is átlagosan 5 öllel alacsonyabbra kellett venni, hogy elegendő tér legyen az új székesegyház és palota számára. A hegy délkeleti oldalán a palota teraszokra osztott kertjét kellett kialakítani, kelet felé pedig az enyhe lejtésű feljárót, a hegyoldalt védő és 6—9 öl magasságig emelkedő partfalakkal, terjedelmes pincékkel és az 50 öl hosszú, 4 öl széles és 6 öl magas alagúttal együtt. Nem utolsósorban gondoskodni kellett a terület csatornázásáról és az épületek vízellátásáról is. A mű költsége megoszlott az érsek és a káptalan között, mégpedig oly módon, hogy a káptalan vállalta a kanonoki házak építésének költségét, viszont minden egyéb költség (a terepszabályozás teljes költsége is) az érseket terhelte. Külmel, majd utóbb Packh, nemcsak az érsek költségén folyó építkezésnek lett a vezetője, hanem felügyelniük kellett a kanonoki házak építésére is, hogy a Várhegyen és környékén létesülő épületcsoport egységes kialakítása biztosítva legyen [ír],

A kiterjedt érseki uradalmakban mindig volt építkezés. Az uradalmi utaknak, hidaknak, a gazdasági és lakóépületek százainak, a kegyurasághoz tartozó templomoknak, plébániaépületeknek és iskoláknak karbantartásán kívül újak is épültek évről évre. Mindezt többnyire nem kívülálló vállalkozók, hanem az uradalom által fogadott szakmunkások végezték, az uradalmi szervezetbe tartozó építőmester vezetésével. Lényegében ilyen módon indult a várhegyi építkezés is, de a munka terjedelme miatt szükséges módosítással. Mérey .Sándor uradalmi igazgató (az akkori elnevezés szerint „regens”) az 1821. február 28-án kelt rendelkezésével a már korábban felállított építési pénztáron (cassa aedilis)[i2] kívül még két külön szervről gondoskodott. Az egyik a technikai csoport (technische und Kunst-Personale) Kühnel Pál vezetése alatt, aki a hozzá beosztott uradalmi építőmester (Feigler Ferenc) [13] és egyéb személyzet (kőfaragómester, rajzoló, pallérok) segítségével irányítja a munkát. A másik a gazdasági és adminisztratív csoport, amely az építési felügyelő (inspector aedilis) [14] vezetésével gondoskodik a munkaerőről, a szükséges eszközökről és anyagokról, elkészíti a heti jelentéseket és a bérjegyzékeket, vezeti a különféle nyilvántartásokat, gondoskodik az építési terület őrzéséről, a rend fenntartásáról stb. Maga Kühnel nem tartózkodott állandóan Esztergomban, csak a felmerülő szükséghez képest jött el Bécsből az építkezés színhelyére. Ugyanígy Packh János is, aki 1821 őszéig nem az uradalom, hanem Kühnel Pál alkalmazottja volt[15].

Az első (1821. évi) építési idény tapasztalatai azonban arra indították Kühnelt, hogy ennek a szervezetnek a megváltoztatását kérje Rudnaytól. A gazdasági csoport ugyanis késedelmesen és az előírtnál gyengébb minőségben szerezte be a technikai csoport által kívánt anyagokat, felesleges számban alkalmazott munkásokat és előnytelen szerződéseket kötött. Egyelőre csak annyi történt, hogy 1821 szeptemberében Packh állandó tartózkodásra Esztergomba jött, majd decemberben Feigler Ferenc helyett reá bízták az építkezés helyszíni irányítását (die praktische Ausführung aller Bauten) [16].

6