Prokopp Gyula: Packh János, 1796-1839 (1974)
FRIEDRICH BERNHARD WERNER MAGYARORSZÁGI VEDUTÁI / A XIX. század előtti terjedelmes magyarországi vedu- taanyag általában úgy készült, hogy sem a rajzoló, sem a sokszorosító művész nem lépte át az ország határát és a lapok közönsége is csak homályos ismeretekkel rendelkezett az ábrázolt témákról. Az esetek többségében másoktól készen átvett minták másolása helyettesítette a helyszínen szerzett éhnények feldolgozását. Fokozott figyelmünkre érdemesek tehát azok a művészek, akik fennmaradt adatok bizonysága szerint megfordultak Magyar- országon, természet után dolgozhattak. Közöttük előkelő hely illeti meg Friedrich Bernhard Wernert. Rézmetszet formájában fennmaradt látképei iránt az autentici- táson kívül egy másik szempont is felkelti érdeklődésünket: egyik lapján a magyarázó szöveg a latin és a német mellett magyarul is olvasható. Ennél a lapnál tehát a kiadó a latinul értő nemeseken kívül szélesebb körű magyar vásárlóközönségre is számított, de — úgy látszik —- várakozásában csalódnia kellett, mivel a további lapokon magyar szöveget már nem találunk. A következőkben Werner magyar vonatkozású lapjainak bemutatására vállalkozunk. A rézmetszetek mellett most több, eddig ismeretlen rajzának publikálására is módunk nyílik[i ]. A sokfelé megfordult művész művei szétszóródtak, azokat a helyileg illetékes lokális gyűjtemények őrizték meg. Teljes oeuvre-jének összeállítására — a feladat nehézsége miatt — mindeddig nem történt kísérlet. Egy népszerű album 94 művének reprodukcióját tartalmazza [2], ezen kívül a mienkhez hasonló összefoglaló értékelés eddig csak a sziléziai topográfia szempontjából történt [3]. Wemer 1690-ben született Reichenauban és 1778-ban Boroszlóban halt meg[4]. Kalandos életét önéletrajzából ismerjük[5]. Nem indokolatlanul nevezte magát ,.sziléziai Robinsonnak”, sokfelé utazott és sok mindent megpróbált. Több más foglalkozás mellett volt katona, udvarmester, csodadoktor, hadmérnök és vedutarajzoló, de Prágában színházi gépészként működött és Bécsben operaszövegeket fordított. Utazásai során Szicíliától Németalföldig, talán Spanyolországig és Angliáig is eljutott. Veleszületett nyugíiatatlanságát később augs- burgi metszetkiadók — Martin Engelbrecht és Johann Christoph Leopold — a saját érdekükben hasznosították, amennyiben veduták rajzolásával bízták meg. Ismerjük Wemer munkamódszerét is: a felvételi rajzokat ceruzával készítette a helyszínen, ezeket a rajzokat este tollal és tussal véglegesítette és ellátta a szükséges magyarázó feliratokkal. Magyarországon először egészen fiatalon mint a kurucok ellen fellépő labanc sereg tagja fordult meg. Később már békés szándékkal, látképek rajzolása céljából tért vissza. Maga írja le, hogy 1732-ben Pozsonyban Lotliaringiai Ferenc helytartótól engedélyt kapott a helyszíni rajzolásra[6], Ugyancsak tőle magától tudjuk, hogy Bél Mátyással is kapcsolatba került és a tudós munkái számára kellett volna látképeket készítenie. Bél nyomtatásban megjelent műveinek illusztrációin azonban nem találkozunk Werner nevével. Legtöbb lapja a XVIII. századi Magyarország fővárosát, Pozsonyt és környékét ábrázolja[7]. Egy nyolc lapos sorozatában a város belső részletei is helyet kaptak, ami a XVIII. században nálunk ritkaságszámba ment. A prímási és a Pálffy-kert képei a magyar kertművészet történetének fontos forrásai [8], Érdemes megemlíteni azt is, hogy a nyolcas sorozat dévényi és schlosshofi lapjainak témája majd harminc év múlva Bernardo Bellotto festményein tér vissza [9]. Ezután a Duna mentén Győr, Komárom és Esztergom érintésével Budára jött, majd Székesfehérváron és Veszprémen át érte el ismét a nyugati határt. A katalógusban a magyar vonatkozású lapokat Werner útiránya szerint csoportosítottuk. Magyar vedutáinak hitelességét a kutatás mindig elismerte. Az egyes épületek formáját híven visszaadta. A barokk stílus követelményeivel magyarázhatjuk, hogy a művész egy-egy lapja szélességben és mélységben többet mutat, mint amit egy pillantással látni lehet. A hegyek és a tornyok magasabbnak látszanak a valóságosnál, a sűrítés a lényeges vonások hangsúlyozását szolgálja. A látképek magyarázó szövegei, az egyes objektumokat és a város történetét ismertető legendák a helyi viszonyok és a lokális történelem alapos ismeretét árulják el. Nehezen képzelhető el, hogy ezeket a külföldi rajzoló, egy rövid utazás ideje alatt, esetleg nyomtatott források felhasználásával is egymaga állíthatta volna össze. Valószínűbbnek látszik, hogy egy helyi tudós jött a segítségére. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha ezzel kapcsolatban Bél Mátyásra gondolunk, akit Werner maga említ önéletrajzában. Másrészt az egyik pozsonyi látkép feliratában említi a II. Ferdinánd életét bemutató festménysorozatot a vár termeinek mennyezetén. Az azóta elpusztult pozsonyi mennyezetképekre vonatkozó egyik legfontosabb forrásunk viszont éppen Bél Mátyás Notitia Hungáriáé novae című munkájafio]. Az elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Friedrich Bemard Werner lapjai fontos és nélkülözhetetlen forrásai a magyar topográfiának. Haszonnal tanulmányozhatja őket a XVIII. századi barokk építészet, de a magyar kultúrtörténet kutatója is. Rózsa György UNGARISCHE VEDUTEN VON FRIEDRICH BERNHARD WERNER Friedrich Bernhard Werner (1690—1778), der „schlesische Robinson” machte in den 1730-es Jahren eine längere Reise in Ungarn. Seine an Ort und Stelle aufgenommene Zeichnungen wurden im Verlag von den Augsburger Martin Engelbrecht und Johann Christian Leoold vervielfältigt. Die Zusammenstellung aller Ungarn etreffenden Radierungen und der aufbewahrten, bisher unbekannten Zeichnungen Werners macht wichtige Quellen der ungarischen Topographie, Kunst- und Kulturgeschichte für die Forschung zugänglich. Die Legenden der Radierungen verraten gründliche Kenntnisse der Lokalgeschichte, zu den der fremde Zeichner einen einheimischen Gewährsmann haben mußte. György Rózsa 28 I
