Prokopp Gyula: Packh János, 1796-1839 (1974)

Az 1821—1838. évekből származó és a prímási levéltárban őrzött rajzok száma szintén meghaladja a százat. Vannak még ilyen rajzok az esztergomi Főszékesegyházi Könytár rajzgyűjteményében is. Ezeket 1924-ben vásárolta a könyvtár Goldschmidt Sándor budapesti régiségkereskedőtől.

Az esztergomi építkezés modelljei, továbbá Packh Jánosnak olaj festésű arcképe az esztergomi bazilika építéstörténeti kiállításán vannak.

A pannonhalmi könyvtárban van — néhány rajzon kívül — a kolostornak Packh által tervezett, de csak részben megvalósult kiépítését ábrázoló makett.

3 A Packh családnév 1794-ben, a házastársak Miklós nevű gyermekének keresztelésekor fordul elő először a kismartoni anyakönyvben. Ebből arra kell következtetnünk, hogy az idősebb Packh János Mihály nem kismartoni származású és a házasságkötésnek is

1 másutt kellett történnie. Kismartonon kívül kellett születnie a házaspár Ferenc (1787, vagy 1788) és Eipót (1791) nevű gyermekeinek is, akiknek születésT évere csupán a halálozási, illetőleg a házasságkötési anyakönyvi bejegyzésben megadott életkor alapján tudunk következtetni. A szülők házasságkötése 1783 — 1788 között történhetett, mert Kühnel Anna Mária egy 1783 júliusában történt keresztelés alkalmával, ahol a keresztanyái tisztet töltötte be, hajadon- ként van említve. Már Kismartonban születtek a házaspárnak Miklós (1794), János (1796),” Károly (1798) és Mihály (1804) ne- vTEgyérmekei. Az~apa foglalkozásai előbb subifTquilinus-ként (há- zatlan zsellér), majd cassinarius-ként (kasznár), utóbb pedig fürstlicher Baucontrollor-ként (hercegi építési ellenőr) jelöli meg az anyakönyv. (Ezeket az adatokat a kismartoni püspöki iroda volt szíves közölni a Schlossgrund-Oberberg-i plébánia anyakönyvei alapján.)

A testvérek közül Ferenc előbb kertész volt Kismartonban, _majd Esztergomba telepede£T~^t és a Bauamt actuarius-a (jegyző) "^íett. A többi testvérről a Packh János tragikus halálát követő családi viszálykodás irataiból tudjuk, hogy Eipót az Esterházyak bécsi házának (Wallner Strasse) felügyelője (domus inspector), Károly órásmester volt Bécsben, Mihály pedig Pozsonyban lakott. Miklós 1832 óta több éven át Esztergomban tartózkodott öccsének, Jánosnak házánál és segítője volt munkájában. Korábban számolás és könyvelés tanításával foglalkozott és 1826-ban tankönyvet is adott ki ,,Allgemeine-Rechnung- und Buchführungwissenschaft” címmel. (Buda, Beimel József nyomdája.)

4 A Kühnel családra és Kühnel Pálra vonatkozó közelebbi adatok megtalálhatók a szerzőnek „Kühnel Pál építész (1765 — 1824)” című cikkében. (Művészettörténeti Értesítő — 1972. 1. szám.)

5 A „Hormayrs Archiv für Geschichte Statistik IJteratur und Kunst” 1827. június 18-i számában az S. R — 1. jelű szerző így ír a „Der Graner Dom” című cikkében (p. 406 — 408.) „Diese Katakomben verdanken ihren Entwurf und ihre Vollendung dem einsichtsvollen Architecten J. B. v. Packh dessen Eeitung der ganze grosse Bau mit so gekröntem Erfolge an vertraut ist. . . Das Ver- dientsdes Verfassers dieser Werke Herrn J. B. v. Packh wird um sogrösser, wenn man bedenkt, dass diese Säulen und Mauerwerke als Fundament zu dem Kirchen-Propyleum, zu den Chorsäulen und zu den Dom-Capellen dienen, dass also diese herrliche Katakomben welche das schönste Zeugnis einem im Vaterlande erzogenen und ausgebildeten, jungen Künstler geben, mit der Fundirung des Domes unter einem entstanden sind, ohne dass sie absolut planmässig hätten bahdelt werden müssen.” — Meg kell jegyeznünk, hogy Josef Hormayr az egész Habsburg-birodalmat egységes hazának tekintette és folyóirata éppen ennek a szemléletnek szolgálatában állott .

6 A bécsi Akademie der Bildenden Künste rektori hivatalának értesítése szerint az akadémia anyakönyve a következőket tartalmazza Packh Jánosra vonatkozóan: „Kath. 15 Jahre alt, fürstl. Esterhasischer Bau-Controllors Sohn von Eisenstadt, wohnt bey seinen Vetem Herrn Kühnel in der Josef Städter Kaisergasse No. 174. Eintritt in die Akademie: 10. Juni 1811. Am 19. Jänner 1812. wurde ihm ein Zeugnis ausgestellt.” — Packh János bécsi tanulmányait említi Fleischer Gyula is a „Magyarok a bécsi képzőművészeti akadémián” című művében (Bp. 1935.)

7 Ringer József (1755 — 1833) a bécsi akadémián tanult. 1799- ben Sopronban telepedett le. Ő építette egyebek között a soproni kaszinót és kórházat, a horpácsi és nagycenki kastélyt, valamint a nagycenki kriptát. 1803-tól Kismartonban élt mint az Esterházy család építőmestere. (Zádor Genthon: Művészeti Eexikon IV.köt. 74. p.) A Packh Jánosra vonatkozó adatot Ringer János (József fia) közölte az igazgatósággal, aki az igazgatóság szolgálatában állott, mint az aradi kerület vezető építésze.

8 Keresztnév hiányában nem állapítható meg hogy id. Zitter- barth Jánosról vagy id. Zitterbarth Mátyásról van-e szó. Mindkettő ‘ Bécsben tanult és 1803 illetőleg 1804 óta a pesti kővimes-céh tagja volt (Művészeti Eexikon IV. köt. 774 — 775. o.)

9 Kasselik Fidél pesti építőmester (1760 — 1830.) Ő építette a Budapest-terézvárosi templomot. (Művészeti Eexikon II. köt. 576 .0.)

10 Ennek érzékeltetésére megemlítjük, hogy a két kanonoki házsor között a Várhegyre vezető lejtő szélessége 50 öl. A Barkóczy- kori terv szerint ez csak 10 öl széles lett volna. — Egy bécsi öl = 1,896 méter. Egy ölben-6 láb,, egy lábban 12 hüvelyk van.

ír A kanonoki házak építőmestere. Kimnach Eajos (1785 — 1866) budai építőmester volt. Vele építtette fel a.káptalan sl k.egyuraságához tartozó Dág.község (Komárom megye) templomát is.

— Kimnach műve a budai (Bécsikapu tér) evangélikus templom. (Művészeti Eexikon II. köt. 618. o.)

12 Az építkezés céljára szolgáló összegnek az uradalmi pénztártól elkülönítve történő kezelését azért tartották szükségesnek, mert az építkezés első időszakában jelentős adományok is történtek az építkezés céljára és még a látszatát is elkerülni akarták annak, hogy ezeket nem kizárólag az építkezés céljára használják fel. Az adományok azonban egyie csökkentek és utóbb már egyedül az uradalom által átutalt összegek táplálták ezt a pénztárt. Ennek ellenére az építési pénztár tovább is fennállott egészen 1839-ig.

13 A pozsonyi építész családból származó Feigler Ferenc 1790 óta volt az érsekség esztergomi uradalmának építőmestere. Meghalt 1831. november 9-én.

14 Ezt a tisztet Mathes János töltötte be, aki 1802 óta állott az érsekség szolgálatában és uradalmi számvevőként halt meg 1848. február 13-án. Az 1827-ben megjelent műve: „Veteris arcis Stri- goniensis monumentorumibidem erutorum aliarumque antiquitatum lythographicis tabulis ornata descriptio” (Esztergom Beimel-nvom- da) nélkülözhetetlen forrás a Várhegy helyrajzát illetően.

15 Packh — miként Kühnel sem — nem tartozott semmiféle céh kötelékébe. Építészként való alkalmazása ennek ellenére sem ütközött a céhek iparűzési privilégiumába, mert a rendi társadalom jogfelfogása a nemesi kiváltsághoz tartozónak tartotta, hogy a földesúr a saját nemesi birtokán bárkivel építtethet, akár tagja az a céhnek, akár nem.

16 Erre az adott okot hogy Feigler ellene szegült Kühnel utasításának.

17 Az építési hivatal előbb a vizivárosi Szt. János utca egyik házában (ma: Óvoda u. 8.) volt, 1828 tavaszán pedig átköltözött a Várhegyen levő régi kaszárnya épületébe, amelynek a létesítendő vármúzeum céljára való átalakítása most van folyamatban.

18 Az „Excerpte ...” című kötet adatai. Az 1822 májusa előtti költségekről csak annyit mond ez az összeállítás, hogy azok összege megközelíti az 500 000 bécsi értékű forintot. A bécsi értékű forint (Wiener Währung = papiros-forint) kisebb értékű volt az ezüst-forintnál (Conventions-Münze). Az értékarány ismételten változott az 1829 — 1834. években, 1 ezüstforint 2 forint 30 krajcár papírpénzzel volt egyenlő értékű.

19 A mérő a méterrendszer behozatala előtt használatban volt űrmérték. Többféle mérő volt. A pozsonyi mérő 62 1/2 liternek felel meg. — Az építkezéshez szükséges meszet részint az esztergomi uradalom mészégetői (Bajót, Süttő) szolgáltatták, részint vásárlás útján szerezték be más Esztergom környéki mészégetőkből (Pilisszentlélek, Csolnok, Sárisáp).

20 Az 1821. évi talajegyengetési munkát az Abaúj megyei Alsómecenzéf községből való földmunkások (Teichgräber) végezték. 60 évvel korábban, a Várhegynek Barkóczy érsek idejében megkezdett planírozására szintén mecenzéfieket szerződtetett az uradalom, Packh helybeli munkásokat alkalmazott erre a munkára. — Packh 1 —10. sorszámmal, illetőleg a—g betűkkel jelölte meg a Várhegynek azokat a részleteit, ahol talajmunkát kellett végezni. Az egyes részletekre vonatkozóan kötött szerződések megjelölik a végzendő munkát (falbontás, föld ásás), valamint azt is, hová kell elhordani a kitermelt földet és törmeléket. Ezek az adatok esetleg felhasználhatók lesznek a tervbe vett ásatásoknál.

21 1823-ban, a Bakócz-kápolna alapfalának szétbontásakor, ugyanilyen kövek kerültek elő.

22 Az „Excerpte” így ír erről: „Zu bemerken ist, dass an dieser Stelle schon in früheren Zeiten derlei Steine kunstgerecht gebrochen wurden, wovon vier ordentlich abgeritzte Steinwand und ein in dieser Wand gehauenes Capitäl Zeugnis gib. Aus der Anwuchs der Eichenstämme lässt sich vermuten, dass solches vor Jahrhunderten geschah.” — Packh a „Rudnav-Werksteinbruch” nevet adta ennek a bányának. Utóbb a Szamárhegy más részén is találtak hasonló minőségű követ.

23 E tervmódosítás következtében a már korábban elhelyezett alapkő fölé nem a szentély, hanem a kupola alatti térség északnyugati részemig került.

24 Kühnel terve szerint a bazilika északi oldalkápolnája (a szt. István-kápolna) szintén keletelt lett volna.

25 A dombormű vekkel díszített és eredetileg aranyozott, illetőleg ezüstözött réztáblák már a XVII. század végén is nagyon kopottak voltak. (Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz-kápolna

— Bp. 1955. 95. o.) — A Dispositions-Protocoll 1823. évi 57. tétele szerint: „Das . . . Kupfer . . von der Bakoczischen Kapelle sowohl in Platten, als auch in Stangen soll gehörig abgewogen und von Herrn Baurechnungführer ordentlich in Empfang genommen werden. . . . Von der abgetragenen Bakoczischen Kapelle Kupfertafeln unterschiedlicher Grosse an Gewicht 2215 Pfund, gegossene Kupferstangen 3568 Pfund.” Ezt a rezet a következő évben eladták Platz János esztergomi rézművesnek mázsánként (100 font) 70 forintért-. — A jelenlegi kupola 1875-ben készült Eippert József terve szerint.

26 A kápolna bontása körüli gondosság jellemzésre megemlítjük, hogy a szükséges állványzat és emelőgép kezelésére külön két ácssegédet rendeltek ki, akik Grämling Ignác uradalmi ácsmester felügyelete alatt végezték munkájukat. A kibontott márványlapok- r.á. való felügyelettel külön kőfaragó^egédet bíztak meg,. A „bontást

24