Ősi magyar népszokások, dalok és táncok bemutatója a MOVE szigeti sporttelepén. Műsor 1939. augusztus 15-én (1939)
14 előtt szokták járni. A verbunkos a céhbeli mulatozások befejezésére használt „dús“ duhaj hajnali vad tánc volt, amelyet külön - külön jártak el a legények — dusoltak — a cigány jutalmazásával kapcsolatban. Ugrató csárdás. Ősi tánc, eredete a pogány korig nyúlik vissza, amikor a pogány oltárokat tánccal és énekkel ugrálták körbe. Miért ugratós, a nevében van a magyarázat. A táncnak elmaradhatatlan kísérője az ének, ha a zene rákezd és a lányok, legények táncra perdülnek, akkor nótába is kezdenek, ha pedig nem nótáznak, akkor a legények kurjantanak, a lányok rikkantanak. A magyar nóta. Nem érdektelen, ha ezen alkalommal megfigyeljük, eliessüka nép ajkáról a nótákat. A magyar nóta úgy születik, mint a vadvirág. Humusza a csillagos ég, a fakadó bimbó, a szerelmi bánat, vagy a napsugaras öröm. Virágbaborul, kivirít, — felkapja a szél s elveti a magjait szerte a világon. Éneklik az arató lányok, a mulató huszárok, a kiskocsmában a lumpok, a zongora mellett a grófkisasszonyok s^ nagymosás mellett a kis mindeneslányok. Énekszó mellett tettebb a búzaszem, jobban ízlik a vinkó, szelídségbe olvad a büszkeség és vakítóbb lesz a mosott ruha. Esztergom vármegyében a nép ajkain
