Gábris József: Mozaikok az esztergomi nevelőképzés történetéből - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 9. (1988
3 A VÍZIVÁROSI ZÁRDA Közel fél évszázada, hogy a város és a környék lakossága a mai Bajcsy-Zsilinszky Endre a Katona István utca, az 1919- es Hősök tere és a Lenin sétány által határolt épülettömböt még "vízivárosi zárdának" nevezte. Az elnevezés egyrészt onnan származott, hogy Esztergom régi vízivárosi részében találjuk, másrészt ezen épülettömbben volt található - ennek központi és legrégebbi részén - a Paulai Szent Vincéről elnevezett, római katolikus vallású szatmári irgalmas nővérek (apácák) kolostora (lakóháza), melyet ebben az időben köznyelven zárdának neveztek. E zárdához évtizedek során több iskolatípus kapcsolódott - az épület pedig a szükségleteknek megfelelően bővült, míg végre elérte mai formáját - melyeket az itt lakó nővérek működtettek. Az épülettömb helyén - a mai Bajcsy-Zsilinszky utcai és az udvari részen - már évszázadokkal ezelőtt ferences kolostor volt, mely a mohácsi vész után elpusztult. Később templomot és kisebb épületet emeltek itt. A tulajdonképpeni zárdát 1727-től 1750-ig építették, de II. József rendeletére kiürítették és egy ideig katonai "neveidéül" szolgált. Később ismét egyházi tulajdonba került. 1847-től 1865-ig papnevelde működik az épületben. A már említett "szatmári nővérek" közössége (rendje) Ausztriában keletkezett a XIX. század elején. 1835-től a pápa és a császár által jóváhagyott szabályzat szerint működött. 1842-ben a Bécs melletti Gumpendorfból Hám János szatmári püspök hívta meg őket székhelyére (Szatmárnémetibe), ahol magyar zárdát alapított számukra. (Innen a szatmári elnevezés.) Tagjai gyermekek tanításával foglalkoztak és szociális gondozást láttak el.
