Gábris József: Mozaikok az esztergomi nevelőképzés történetéből - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 9. (1988
47 hetöség iránt. Az első osztályok általában negvvenen felüli létszámmal indultak. Az 1926/27-es tanévre 110 jelentkezőből 62, 1927-28-ban 151-ből ugyancsak 62, 1928-29-ben 153 jelentkezőből 71 tanulót vettek fel. Az igazgató az alábbi indokkal kéri e magas létszámnak a szentesítését:- A tanítóképzőbe nemcsak azok iratkoznak be, akik valóban tanítónőkké akarnak lenni, hanem azok is, akik - más megfelelő intézet híján - magasabb műveltségre és leendő anyai, gazdasszonyi hivatásukhoz szükséges ismeretekre akarnak szert tenni.- Évenként többen kimaradnak, mert férjhez mennek.- A tanulók létszáma a szigorúság miatt is csökken a felsőbb osztályokban.- Megkívánják a magasabb létszámot az intézet fenntartásának költségei is. Az intézetnek sem az egyháztól, sem az államtól nincs garantált segélye.- A magas létszámot indokolja a rendház érdeke is, mert hangoztatják, hogy csak telt internátus biztosítja megélhetésüket . (49) Felmerül az a gondolat is, hogy az első osztályt párhuza- mosítsák. "Esztergom középső és felső rétegének leánygyermekei számára a magasabb női kiképzést ma már intézetünk nyújtja. Olyan tömegben jelentkeznek felvételre, hogy az igénylést nem tudjuk kielégíteni. Több oldalról felhangzik az óhaj, hogy az osztályokat párhuzamosítani kellene."^Ezt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium is támogatja, de nem kerül rá sor. Az intézet országszerte ismertté vált, bármily nagy is a lemorzsolódás, tanulóinak összlétszáma fokozatosan emelkedik. Az 1942/43. tanévben már meghaladja a városban működő fiú tanítóképzősök számát. E tény is bizonyítja, hogy 1922-ben helyes lépésre szánták magukat az illetékesek, amikor az intézmény megnyitásához hozzájárultak, de főleg azok szolgáltak nemes ügyet, akik már előzőleg is szorgalmazták. A tanulók
