Gábris József: Mozaikok az esztergomi nevelőképzés történetéből - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 9. (1988
35 ténetében ez volt az utolsó ilyen ünnepi aktus, hogy a fennállása óta 650 óvónői diplomát kiadó intézet végleg befejezi működését. (A kétévenkénti felvétel miatt ekkor első osztály nem működött.) Július 2-án a csapatkórház parancsnoka megjelent az igazgatónál és közölte, hogy újabb 300 sebesültet kell a városban elhelyeznie, azért az iskola - eddig még szabadon maradt - valamennyi helyiségét igénybe veszi e célra. Az igazgató az oktatás számára megfelelő helyiséget próbált keresni a városban, de igyekezete nem járt sikerrel. A már majdnem elkészült évkönyv utolsó lapján kényszerült tudtul adni, hogy az 1915/16-os tanévre növendékeket már nem vesznek fel, mert az intézetben szünetel az oktatás. A háború befejezése után sem indult újra. Az épületben még a huszas évek végén is hadiárvaház működött - 1928-ban 50 növendékkel - később fiú internátus és árvaház, egészen a második világháború végéig. Az iskola megszüntetése ügyében senki nem intézkedett, igazgatója és megmaradt tanárai sokáig bíztak az újrakezdésben. De talán mások is! Bizonyítja ezt a Katolikus Főtanfelügyelőség 1925. január 5-én kiadott igazolása is, mely szerint "az esztergomi érseki kisdedóvónőképző tanárai - név szerint Zámord Ignác igazgató tanár, Czirányi Tibortia és Doktor Vándor Ödön tanárok - állásukban megmaradtak és fizetésüket az érseki uradalom főpénztárából rendesen élvezik. ' Bizonyítja az előbbit az igazgatónak a főtanfelügyelőhöz 1925. december 2-án küldött beadványa is. E szerint az esztergomi kisdedóvónőképző intézet felszereléséhez tartoznak olyan eszközök, melyeket jelenleg - mivel az intézet működése szünetel - nem használnak. Ilyen a zongora és az írógép. A zongorát már előbb értékesítették, árát a Szent Anna templom restaurálására fordították. A templomnak a restauráláshoz még szüksége volt pénzre, ezért engedélyt kért az írógép eladására, melynek ösz- szegét ugyancsak a templom adósságának törlesztésére kívánta fordítani. Még 1933. július 16-án is újabb folyamodványában írja:
