Gábris József: Mozaikok az esztergomi nevelőképzés történetéből - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 9. (1988

21- rajzoló geometria és szabadkézi rajz- női kézimunka- más hazai nyelv (fakultatív)

B/ Szaktárgyak- kisdednevelés és módszertana- test- és egészségtan- alaki munkák- ének- és hegedű- testgyakorlat- óvói gyakorlat

"Az egyes tantárgyakból elvégzendő tananyagot és az alkalmazandó módszert az 1891. évi XV. törvénycikk 34. §-a alapján összeállított, s az egyházhatóságilag jóváhagyott helyi tanterv állapítja meg." A tanítás heti 6 napon keresztül folyt, délelőtt 9-12-ig és délután 1'4-16-ig, heti 32-36 órában. A használt tankönyvek közül többet az intézet tanárai írtak, akik több alkalommal saját tantervi- és óratervi javaslataikkal is előálltak, melynek bevezetését javasolták a katolikus kisdedóvónőképzőkben. A képzés erősen nevelésközpontú volt, a vallásos, a hazafias és a hivatásra való nevelésen alapult.

"Ide mindenekelőtt szív kell és másodszor is szív és harmadszor is szív, mely önzetlen szeretettel magához öleli a kisdedeket úgy, mint az anya szokta... Az ismeretek arra szolgáljanak, hogy a művelt óvónőben növeljék az okosságot, a körültekintést, helyes irányt hagyjanak a gyermeki léleknek felismerésében és vezetésében" - írja az intézet igazgatója az 1894-95. tanév évkönyvében. Majd a továbbiakban: "nem lehet sikerrel működő óvónő, aki a kisdedeket nem szereti ... a kisdedóvónőnek soha nem szabad a szeretetet színlelnie... a kisdedóvónőben megkívánta- tik az alapos képzettség, tágas ismeretkör, lélektani belátás, hogy képes legyen a gyermekeknek érdeklődését minden nemes irányban lekötni ... aki hivatást érez, az szerezze meg magának a szükséges ismereteket, módszeres eljárást, s ügyességet, mert e nélkül az óvodában nem boldogul."