Gábris József: Mozaikok az esztergomi nevelőképzés történetéből - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 9. (1988
98 27. Ua. mint 21., az 1901-1903. tanévekről. = FK 28. Megítélése szerint az óvónőképzés megindulásakor nagyobb követelményt támasztottak a felvételre jelentkezők elé. 1837 és 1867 között az óvóképzőkbe 279 növendéket vettek fel, többségük előképzettsége messze felülmúlta a tárgyalt időszak követelményeit. Az előbbi három évtized alatt az alábbi előképzettséggel bíró jelöltek is nyertek felvételt: tanítói képesítéssel rendelkezett 27, gimnáziumot végzett 58, bölcsészetet tanult 72, jogot 88, hittant hallgatott 27, orvosi diplomával rendelkezett 1, kereskedelmi tanfolyamot végzett 3, műegyetemet 1, katonai akadémiát 1 fő. (Rapos József: Brunszvik Teréz grófhölgynek élete és műve 356. lapja alapján idézi az adatokat az évkönyvben.) Az igazgató szavaival összecseng az alábbi vélemény is: "Sokan azt hangoztatják, nem kell oda nagy tudomány, hogy valaki óvónő legyen, elég a gyakorlat és a jószándék. Igen, a jószándék ugyan üdvös, de magában véve nem elégséges, képzettség is kívántatik." (Komlóssy Ferenc: Az esztergomi főegyházmegyei római katholikus iskolák története - Esztergom, 1896.) 29. Ua. mint 27. 30. Ua. mint 21., az 1897/98. tanévről. = FK 31. Ua. mint 30. 32. Morlin Emil: A magyar kisdedóvás múltja és jelene (135. P- ) 33. Kisdednevelés, 1897. 26. p. 34. Eperjesen 1893-ban nyitotta meg kapuit az állami óvónőképző, mely az ország területének jelentős részéről toborozta tanulóit. Legtöbben Nyitra, Sáros és Szepes me-
