Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)
fi5 Nuntii coeli, rapidis ad astra Ferte Longaevum placidisque pennis, — Tuque de Summi solio propinquans Relligionis. Praepotens Fautrix vigilansque Nutrix, Splendidam charo Capiti coronam, Quo Tibi triplex decus est lionorque, Pone beando ! — Dic „io paean“ ! ter „io triumphe“ Terra ! — Solemnes resonet per auras Una vox cunctas superans minores : „Ferte coronas !“ c) „Atyánk Te pap v a g y ! Léted alapköve : Oltár! az oltár érdemid oszlopa ; Ez volt a bölcső, hol kegyesség S szende tanok növelek erényed ! Itt tüne zsengén á 1 d o r i hajnalod, S érlelt aranykort bíborod alkonya ; Oltár a trón, hol üdv, dicsőség S drága süker koronázta fürtöd. Már nem csodálom gigászi müveid Sem rendteremtő lángeszed ihletét ! — Hisz tetterőd oltár öléből r Égi hatály özönét meríti! Nem zengi lantom rénykoszorud kecsét ! Hisz kerted : OLTÁR ! J é z u s az üdvvirány ! Szivén könyör, szelíd alázat, S szűz szerelem liliomja nyílik. Diszed s erényed zengje magyar Sión ! — Hisz mátka-dics hű mátka dalán dicsőbb — S hazánk, kegyed dús oczeánján Hálasohaj zephyrét lehelje ! 9
