Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

55

5. Verskosz or ú, melyet az lirményi alesperesi kerület nevében hódoló tisztelet jeleül fűzött Csergeó' Floris, tornoczi plébános.

„A birodalmi Sión koszorúd fö éke gyanánt áll,

Mely mint zöldellő nefelejts örök évre virítaná ;

Ám az utóivadék majd szájról szájra adandja,

Hogy mit bölcs Salamon szerzett vala Jérusalemnek,

Fölszentelve az Ur házát: Te aképen adád meg Azt Magyarországnak, sőt a külföldnek is élvül. —

A hétszázados emlékű nagy Mária-Czelli Nemzeti körmenetet Te varázsiád vissza, magaddal Vonván a haza és egyház mindennemű népét,

S a magyarok Védasszonya orczájának előtte Térdre esél kérvén szószólást tőle hazánknak.

Mert jó pásztor vagy, küszöbén az akolnak is őrt állsz,

A mételyt s mirigyet meggátolod abba beütni ;

Majd okkal móddal, majd észszel szívvel elözesz Meg bajokat, nyájad lévén szemeidnek a fénye. —

Mint fáradhatlan szölömivelöje az Urnák,

Mit finomítani kell, nyesegetni, vagy irtani szükség,

Üdvös ovószerrel s gyógyászi tanácscsal elöállsz.

Rendszeretet, vallás, fegyelem fő tiszted örökké ;

És ez volt a rugó, zsinatot hirdetni megyédben :

Melyre hitéltünknek bájlóbb országa dereng föl ;

Vajha emeltyű legyen pásztort fölemelni a nyájjal !

Vajha ez által a hon pirosabb hajnalra hasadjon!

Hát lakodalma leend a bibornok herczeg-atyának ? Az, pedig országos, rá meghívatva vagyunk mind ;

Tarka szinti vöfény — a sebes hir — szárnyala hozzánk, És füleinkbe sugá : mind jertek, az édes atyának Mostoha gyermeke nincs, a jövőt keblére szorítja. Menjünk hát szaporán, mert káros a léha hanyagság ; Bölcs dolog ellenben, sőt üdvös is élni idővel.

Apraja és nagya a népnek mind jöjjön a helyre,

Honnan eredt az öröm, s hol az ünnep napja beállott. Drága ajándokot is — mit arany nevű ünnep igényel — Legdrágább aranyat, szívünknek tiszta szerelmét, Hozzuk a főpapnak : nincs ennél semmi nagyobb kincs.