Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)
"»%• 21 tr-~ likusok koronát viselőnek. Rendbe hozatván minden, ő eminentiája kézvezetőjének s az összes segédletnek kíséretében az Ur oltárához lépett, s ép, élénk hangon éneklé a „Te De um laudamus“-t, mire a zene, az ágyuk s harangok egyszerre megszélamlának. A ,Te Deum‘ s hozzá tartozó imák után következett a szentmise-áldozat, melynek főrészeire az ágyuk tisztelkedtek. A mise a boldogsá- gos szent Szűz pártfogásáról volt véve, épen úgy, mint ötven év előtt ő eminentiájának zsenge-áldozatánál. A rendes imákon kivid, apápáértés királyért különösen is mondatott emlékima. Evangéliumkor a mise-könyvet, Agnus Dei-re pedig a béke-csók osztásakor a szent István-féle királyi eskükeresztet a felséges császár s apóst, királynak fónséges képviselője is megcsókolta. A jelen volt töméntelen sokaság elérzékenyülve követé az évek súlya alatt meg nem törött agg főpapnak hálaimáit, s vele együtt mutatá be az arany-áldozatot. — A miséhez Seyler Károly főkáptalani karmester készíté a jeles zenét: csupán az Offertorium alatt énekelt ,Salve Regina4 volt mástól, Morlachi-tól. Szent mise titán következett az áldás-adás.
