Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

~'S& 17 ^

esi. A nép sorai közt elhaladókat a nép tisztelgése kiséré, a megérje ezeket pedig a főtemplom ajtajánál összegyülekezett fő- és al- rendli papság fogadá. A keröszt-csók és szenteltvizzeli behintés után a közel Bakács-kápolnában templomi öltözetbe öltözvén ő emi- nentiája, egész környezetével visszament a templomajtóhoz s fogadta a megérkező cs. k. főherczeg s magyarországi főkormányzó ur ő fönségét. Ez alatt, míg künn a város minden harangjai s az ágyuk szakadatlanul szóltak, benn a templomban énekeltetett a következő hymnus, melyet fi Pelikán Ferdinand esztergomi papnöveldéi tanár, s pápa ő szentsége titkos udvari káplánja ez alkalomra készített, s a papnövendékekkel ügyesen betaníttatott:

„Ecce templis iám propingvat Jubilaeus Pontifex,

Festis ut diem distingvat,

Quam concessit Regum Rex.

Ferte vota, ferte plausus,

Personate cantica:

Sensus laeto corde clausus Astra pulset coelica.

«

Praesul orat, vota fantur Imi sensus animae,

Deus audit, quod precantur Yerba vocis intimae.

Ferte vota etc.

Deus audit Pater almus Hoc senectae lilium,

Audit et quas promit psalmus Nunc preces humilium.

Ferte vota etc.

A szentélybe érvén a menet, a cs. s apóst, királyi fölség személyét képviselő cs. k. főherczeg az evangéliumi részen mennye3