Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

16 if“

ARANY-ÁLDOZAT.

A z öröm-ünnep napja, november liatodika, ritka derült arcz- czal köszöntött be. Ugyanis oly kellemes napra virradtunk, minőt különösen annyi esőzés után, s oly haladt évszakban reményleni sem mertünk volna. A septemberi legszebb őszi nap nem lehetett derültebb és szelídebb az öröm-ünnep e napjánál. Hajnalban angyali üdvözletre a basilika legnagyobbik harangjával adatott jel; nyomban követék azt az ágyúk dörgései először a várfokról, azután pedig a Dunán horgonyozó hadigőzösről, egymásután, majd egy óra hosszant. E közben tábori zenekar is látogatá az utczákat, s zenéje, az említett örömjelekkel vegyülve, hirdeté a nagy napot. — A vasárnapi isteni tisztelet az illető egyházakban a szokott óránál korábban végeztetvén, mindenünnét sietett föl a nép a főtemplomhoz.

Kilenczkor volt a második harangszó, mire a vendégek kocsijai már kezdének indulni. Féltizkor volt a beharangozás. Nemsokára ezután indult ő eminentiája is. A négy primási előlovagló ' huszár után, mélt. s főtiszt, ghimesi s gácsi gróf F o r g á c h Ágost esztergomi kanonok s a maltai lovagrend vitéze gazdagon fólszerszá- mozott paripán vitte a keresztet, utána nyomban a diszes primási hatlovas hintó, benne ő eminentiáik az arany-misés és annak kézvezetője a bécsi bibornok-érsek. Ezt követé több primási udvari ko-