Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

81

S most örümkönycsöppek Peregnek szememből;

S a fohász mint tömjén Arad szét lelkemböl.

Örömkönycseppjeim Gyöngyökké váljatok; Tisztán túlvilági Fénynyel ragyogjatok,

Ha gyöngyökké váltok, Selyemszálra fűzlek,

S ajándékba dicső Prímásunknak küldlek.

Ima-olvasónak Arany-miséj éré Azon imádkozzék Egyet hű népére.

Hű magyar nyájára Magyar nemzetére,

A fejedelemre,

A kereszténységre.

S én azt kérem neked : Legyen te feletted Az egész magyar ég Templomi mennyezet.

S ez alatt úgy hasson Egyházi szellemed :

Oh ! hogy boldog legyen Örökre nemzeted.

Hit és béke által,

Jézus Krisztus által !

— Boldogan, soká élj ! így végződik e dal.

Mint szivem hymnusa, Mint múló harangszó,

Az emlékezetben Örökre hallatszó ! ! !

11