Zalka János: Magyarország primásának Arany-áldozata 1859. november 6-kán (1859)

-'»% 78 VDe már jöjj, és válaszd ki a bort s kenyeret,

Miket elődbe most egy egész nagy nemzet Az áldozatra hoz

Aranyos tányéron, aranyos ke helyben Aranyos áldorhoz!

Isten egy lényből hajdan kettőt teremtett;

Jer, fordítva miveid ez isteni tettet :

Olvaszsz egygyé két lényt :

Teremtsd egy Istenné a kenyeret és bort,

E két földi terményt.

Ah ! mielőbb mutasd fel isteni munkád,

Melyet a jámbor nép Isteneid imád :

Emeld fel magasra ;

Mi annál mélyebben meghajlunk, elsugván :

Szent, szent az ég Ura !

Aztán fektesd Jézust sirjába, szivedbe,

Hol minden hajnalban édesen pihene Már félszázadon át;

Rendületlen szírt az, mely gazdagon önti A balzsam forrását.

Hány sejtette, ki édeni körödbe jött,

Hogy áll járó-kelő oltárszekrény előtt ?

Oh! sejtette azt sok;

Hiszen szemlélhették, hogy kebleden a szív Istenesen dobog !

Es most ékes szívedben a szent vendéggel Fölöttünk az áldás arany-porát hintsd el,

Oh kedves Simeon !

Kebled gazdag tár, rejt az annyit, hogy bőven Mindenkinek jusson.

Itt vagyunk mi is, e honban legkisebbek,

De Néked atyánknak tán legkedvesebbek Aldozatid véve :

Aldásid özönét hintsd reánk, hintsd reánk, Gyermekid fejére !