Prokopp Gyula: Lucas de Schram (1966)
egyházmegyének valamelyik más helységére kívánt utalni. Bár a győri püspöki levéltárban nem ismeretes olyan írásos emlék, amely támogatná feltevésünket, mégis megemlítjük ezt az adatot, mert a jövőbeli kutatás esetleg hasznát veheti. Legközelebbi adatunk 1754. május 30-ról van, amikor a Ferenc-rend mari anus tartományának elöljárói Budán szerződést kötöttek Schrammal az esztergomi ferences templom szentélyének és főoltárának megépítésére. Akkoriban két ferences zárda volt Esztergomban és mindkettő a marianus rendtartományhoz tartozott: az egyik a vízivárosi (Szt. Kereszt-kolostor), a másik az egykori királyi városban lévő (Sz. Anna kolostor). A szerződés ugyan nem mondja meg, hogy melyikre vonatkozik a kettő közül, mégis kétségtelen, hogy az utóbbi kolostor templomáról van szó a szerződésben. Nemcsak a helyi adottságok utalnak erre, hanem a rend- liáztörténet kifejezetten is megemlékezik Schramról és munkájáról.50 Ezt a templomot és zárdát 1700-ban kezdték építeni és 1717-re jutott a munka annyira, hogy a vízivárosi zárdából kiraj zott szerzetesekb enépesíthették az új rendházat. A nagyobbra tervezett templomból egyelőre csak a hajó épült fel és ennek végében állott az első főoltár. A jelenlegi szentély helye még üres volt, az 1753- ban felépített torony pedig magában állott és arra várt, hogy a majd megépülő szentély egybekapcsolja a templommal. A szerződésben Schram arra kötelezte magát, hogy a bemutatandó alaprajz és keresztmetszet szerint megépíti a templom szentélyét, magára vállalva a kőmíves és napszámos-munkát a boltozattal, lizénákkal, oszlopfőkkel, párkányzatokkal és az egész oltárépítménnyel együtt. Vállalta ezenfelül, hogy a boltozatot a saját ízlése szerint történelmi és architektonikus festéssel díszíti, a falakat freskó-technikával megmárványozza. az oszlopfőket pe9. Az esztergomi ferences templom szentélve 10. Az esztergomi ferences templom főoltára dig laparannyal megarauyozza úgy, amint az a „budai szentélyben” látható. Az oltárt illetően részletesen előírja a szerződés, hogy a szentségház melletti két angyal- szobrot, valamint az oltár kődíszeit, a vázákat és egyéb alakokat, a szeráfokat és felhőket fehér alabástrom- mázzal kell bevonni. A tabernákulum angyalszobraival kapcsolatban egy szerzetes-művész nevét is megőrizte számunkra a szerződés. Akként rendelkezik ugyanis, hogy ha Kristóf testvér51 nem volna képes arra, hogy az angyalszobrokat elkészítse, akkor Schram idegen szobrásszal, a saját költségén fogja elkészíttetni azokat. Mindezek fejében 1500 forintot ígért a rend Schramnak. Ebből az összegből 300—400 forint előleget adnak, a többit a munka befejezése után fizetik meg. Az 1500 forintból fizeti Schram a kőmíveseket és napszámosokat, beszerzi az aranyat, festéket, lenolajat, vásznat, ecsetet; viseli az architektonikus festés és márványozás, valamint a festéshez szükséges keretek költségét. Viszont a rend adja a követ, a téglát, a homokot, a fuvarokat, az állványokat, az asztalosmunkát és a vasat. A rend adja továbbá a márványozó, az aranyozó, az inas és az esetleg alkalmazandó szobrász számára a saját mindennapi élelmükkel azonos minőségű élelmezést és italt, de lakást nem. Ezek részére megfizeti a rend az Esztergomba utazás költségét is, a visszautazás költségét azonban csak akkor, ha egész nyáronátdolgoztak. Magának Schramnak hetenként megtöltik a pincetokját óborral. Mindezeken felül a rendház adja azokat az apróságokat, amelyeket az ilyen nagy munkánál nem lehet kimerítően felsorolni, mint például a szükséges parazsat, rossz edényeket és 2 — 3 öreg hordót a freskófestéshez és más efféléket. Külön 100 forintért 245
