Kórházigazgatók Esztergomban I. - Kolos füzetek (2017)
A kórházat nem adták magánkézre, de az orvosok fizetését nem folyósították. 1862-ben a kórházi bizottmány élén változás történt, Takács István volt polgármester lett az elnök. A kórház anyagi helyzete azonban lényegesen nem javult, bevételi forrásai (ápolási díj, melyet az állam fizetett és a különböző alapítványok kamatai, melyeknek kifizetése mindig késett) nem fedezték a kiadásokat. Lőrinczy nem sokáig bírta a mellőztetést, a tétlenkedést és meglepő lépésre szánta el magát. O, aki röpiratában felháborodva ítélte el, azt a gondolatot, hogy a kórházat magánkézbe adják, Mayer Antal ácsmester szőlőhegyi telkén 14 beteg számára magánkórházat nyitott 1862 februárjában. Ebben az intézményben az akkor divatos hasonszervi orvoslást alkalmazta, mely minimális gyógyszerfelhasználást és ígéretes hasznot jelentett a terapeutának, de effektiv hatása nem sok volt. A betegek mégis gyógyultak, főleg annak köszönhetően, hogy a városi kórházhoz viszonyítva sokkal jobbak voltak a körülmények, „csinos, tisztán tartott, minden kényelemmel ellátott nagy kerttel övezett” — írja róla a korabeli újság. Persze a szegény betegek nem tudták megfizetni az itteni 60 krajcáros „alapdíjat”. Sokan nem fogadták örömmel a vállalkozó főorvos magánkórházát. Palko- vics Károly azon háborodott fel, hogy őt meg se kérdezték az intézet megnyitásakor. Jelentéseiben felveti annak lehetőségét, hogy az egyébként is rossz anyagi helyzetben levő városi kórház le fog romlani, hisz a fizetőképes betegek Lőrinczy intézetébe fognak menni. A kórház bizottmány elnöke úgy ítélte meg, hogy ha nem változtatnak a helyzeten a két kórház közül az egyik - valószínűleg a városi - meg fog szűnni. Ezért szorgalmazták a két kórház egyesítését, mely először Lőrinczy Rezső súlyos feltételei miatt meghiúsult. (600 forintos évi fizetés mellett a felszerelésért 500 forintot kérve kikötötte, hogy 25 évre, mint kórházi igazgató főorvossal vele szerződést kell kötni). Ezt a zsarolással felérő követelést a város nem fogadhatta és nem is fogadta el. Egyeztető tárgyalások indultak és hogy milyen érvek hangoztak el pro és kontra ma már nem lehet pontosan tudni. Mindenesetre létrejött a kompromisszumos megoldás. 1865 januárjától megtörtént az egyesítés és 250 forintos évi fizetésért, - a felszerelést 400 forintért vették meg - kinevezték a városi kórház igazgatójává. Kötelezték viszont arra, hogy a városnak havonta jelentést tegyen. A sajtó a két kórház egyesítésekor is ugyanúgy magasztalta Lőrinczyt, mint a magánkórház megnyitásakor: "midőn az orvostudor úr e nemes tettét, mely6
