Kórházigazgatók Esztergomban I. - Kolos füzetek (2017)

tanácsossá nevezte ki. Kórházban az 1890-es évekre egyre nehezebbé váltak a munkakörülmények. Egyre több híve akadt annak a törekvésnek, - melyet Feichtinger is osztott hogy új kórházat kell építeni. Rigler Gusztáv hosszú memorandumban írt a kórház siralmas helyzetéről, ugyanakkor Feichtinger Sándorról így nyilatkozott:

„De nagyon fogsz csodálkozni, a betegek főkönyvét végiglapozod, gyönyörű gyógyulási arányt kell konstatálnod. Itt aztán meg kell hajolnod azon óriási tudás és tapasztalat előtt, mely a beteg-gyógyítást ily körülmények közt is, ily magas fokra emelte. Csodálni fogod a tudós főorvost, de ha elgondolod, hogy mit tehetne ily tehetség, szorgalom, önfeláldozás és tudomány egy hozzá méltó kórházban, elszorul a szíved”.

A hozzá méltó kórház már nem neki épült. 1894-ben felsőbb utasításra szétválasztották a városi főorvosi és a kórházigazgatói állást. Feichtinger, mint kórházigazgató ekkor nyugdíjba vonult. 78 éves volt. Nyugdíjasként még magángyakorlatot folytatott, de látásromlása egyre nagyobb akadályt jelentett. Az új kórház alapkőletételi ünnepségén sem tudott már részt venni. 1900. szeptember 27-én Budapestre utazott, ahol Sulek Vilmos megoperálta a szemeit. A műtét sikerült, és lakásában még fogadott betegeket. 1907. január 5-én csendesen hunyt el otthonában.

Mi, mai esztergomi orvosok büszkék lehetünk arra, hogy olyan előd munkáját folytatjuk Szent István városában, amilyen Feichtinger Sándor volt.

(Jelen írás Feichtinger Sándor orvosi, orvosvezetői szerepével foglalkozik és nem tért ki az iskola és bankigazgatói munkásságára illetve az Európa szerte elismert botanikai tevékenységére sem.)

Forrás:

Feichtinger Sándor doktor önéletírása

(Az előadás elhangzott 2005. november 18-án a Feichtinger Sándor emlékére rendezett tudományos ülésen.)

12