Kórházaink névadói és az építés legfőbb támogatói I. - Kolos füzetek (2016)

A szentgyörgymezői kórház alapítójának, Simor János érsek életrajza Szülőháza már nem áll, de a székesfehérvá­ri székesegyház falára áthelyezett emléktábla méltón őriz az elszármazott főpap emlékét, aki 1813. augusztus 23-án kispolgári család gyer­mekeként látta meg a világot. Nővérei és rajtuk keresztül a tágabb rokonság sorsát, elsősorban a fiatalok taníttatását, egész életében szívén viselte Simor János. O maga alsóbb iskoláit, majd a gimnázium első éveit Székesfehérvárott végezte. A középiskola felsőbb osztályait Budán foly­tatta, majd immár papi pályára készülve, Po­zsonyban fejezte be. Mielőtt 1836 októberé­ben pappá szentelték Nagyszombatban és a bécsi Pázmánumban tanult, majd közel három évig Pesten élt, tanult és dolgozott, mint teréz­városi káplán, valamint egyetemi hittan és szó­noklattan tanár. Az 1838 márciusának közepén pusztító, nagy pesti árvíz ide­jén, melyre a Szent Teréz templom falán is emlékeztet egy derékig érő vízszintet jelölő márványtábla, az ifjú Simor János csónakon járta a környéket, hogy lelki és élelmiszer segélyt nyújtson a károsult híveknek. Egy kortárs életrajzírója arról is beszámolt, hogy sűrűn látogatta máskor is a súlyos betegségben szenvedőket. 1840-ben prefektusként tért a Pázmáneumba s rövidesen megszerezte a teoló­giai doktorátust is a bécsi egyetemen. 1842 júliusában Kopácsy József prímás, érsek a bajnai egyházközséget bízta Simor gondjaira. Az ifjú pap plébánosi tevékenységének központjába a gyer­mekek tanítását, nevelését állította. Az ekkor elgondolt oktatási programjának teljesítéséhez később, magas egyházi méltóságai idején nyújthatott igazán ha­tékony segítséget, amikor 1874-ben személyesen nyitotta meg a támogatásával 4

Next

/
Thumbnails
Contents