Jelentés … Magyarország selyemtenyésztésének és selyemfonó iparának állapotáról az 1911. évben különös tekintettel Esztergom vármegyére (1911)

Nagyméltóságu Gróf és Miniszter Ur! Kegyelmes Uram!

Selyem tenyésztésünk és selyemfonó iparunk 1911 ben.

Szekszárdi selymér- pete vizsgálótelep.

Az egyes vármegyékben a selyemtenyésztés és selyemfonó ipar terén 1911 -ik évben elért eredményt az eddigi gyakorlat szerint külön füzetben fogom ismertetni.

Ezen füzetben Esztergom vármegye selyemtenyésztését tárgyalom. Előzetesen azonban általánosságban röviden szólok az ország selyemtenyésztéséről és selyemfonó iparáról.

1911-ik évben 56-tal emelkedett a selyemtenyésztéssel foglalkozó községek és puszták száma.

Ellenben a tenyésztők száma 5,997-tel csökkent, mert kora tavasszal az időjárás nem nagyon kedvezőnek Ígérkezett és ezért többen nem vállaltak hernyót.

Pedig komoly aggodalomra nem volt okuk, amit bizonyít azon körülmény, hogy a gubótermés az 1910. évi 1.644,972 kilogrammal szemben 1.677,917 kilogramm, vagyis 32,945 kilogrammal volt több.

Sőt még nagyobb terméseredményt értünk volna el, ba éppen a hernyók bekötése előtt nem fordul hidegebbre az időjárás. A tenyésztés ezen stádiumában a hirtelen beálló időváltozás ellen alig lehet sikeresen védekezni.

Az 1.677,917 kilogramm gubóért 3.486,935 koronát fizettünk ki s a tenyésztők átlagos keresete 41 korona 47 fillér volt. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség működése óta a selyemtenyésztéssel és a selyemfonó iparral foglalkozóknak 95.738,934 korona lett kifizetve.

A gubóterméssel elérhető kereset kivált azért értékes a tenyésztőkre nézve, mert ahhoz kora tavasszal jutnak, a mikor más mellékjövedelmük nincsen és a hernyótenyésztés nem köt le olyan munkaerőt, mely esetleg más irányban hasznosítható.

Első feladatunk természetesen arra törekedni, hogy a népre nézve a selyemtenyésztést jövedelmezővé tegyük.