Jelentés … Esztergom vármegye selyemtenyésztésnek állapotáról az 1903. évben (1903)

15

Ezen füzetben a selyemtenyésztő községek után megemlékezünk azon községekről is, amelyekben a szederfa hiánya miatt még nem űzhető rendszeres selyemtenyésztés. Az illető községeknél ezúttal a szederfatenyésztés terén elért eredményt ismertetjük.

A fenti eredmény világos bizonyítéka annak, hogy milyen jelentősége van a közutak mellett levő szederfáknak. Hiszen az eredmény majdnem kizárólag azoknak köszönhető. Fokozza még a jelentőségét az, hogy ezen jövedelem megszerzéséhez a szederfán kívül semmiféle befektetés nem szükséges, s a jövedelmet népünk legszegényebb része kapja és pedig tavasszal, amikor a legszorultabb helyzetben van.

A selyemtenyésztés révén, ennek újabb felkarolása óta mint összkeresetet kifizettek pedig az egész országban 1880—1903. év végéig 56.282,096 koronát, Esztergom vármegyében pedig 33,080 koronát.

Ez a legmeggyőzőbb bizonyítéka annak is, hogy a nép milyen tartózkodással szokott fogadni valamely újabb kereseti ágat, amig ennek hasznáról meg nem győződik, éppen olyan szívósan ragaszkodik aztán ahhoz, ha tapasztalja annak hasznát és attól el nem idegeníti semmi.

Kétszeresen örvendetesnek mondhatom ezt ma, a midőn habár szórványosan, de határozottan olyan jeleket látok, a melyek azt mutatják, hogy bizonyos körökben csökken a selyemtenyésztés iránti jóindulat, vagy lankad az erély és a következetesség oly intézkedések megtételére, a melyek nélkül a selyemtenyésztésnek végleges meghonosítása lehetetlen.

Mintha selyemtenyésztésünknél is látnám azon sajnos jelenséget, amelyet már tapasztaltunk más közgazdasági törekvéseknél és ami abban nyilvánul, ' hogy éppen akkor áll be az apathia, amikor egy bizonyos fokig fejlesztett ügy érdekében kétszeres tevékenységre van szükségünk, hogy a dolgot végbefejezéshez juttassuk.

Ezt részben annak kell tulajdonítanunk, hogy sokan abban a végzetes balvéleményben vannak, hogy a dolog talán már magától fog menni. Részben pedig annak, hogy könnyebb folyton újabb