Jelentés Esztergom szab. kir. város 1923. évi közállapotáról (1924)
— 5 — apodott a város kultúrintézményeinek ara, amelyekre még békében is büsz- ék lehettünk volna. 1922. évben lakúit meg az érseki tanítónőképző itózet, melyet a város 238/1922. kgy. i. határozat alapján évi 100 köbméter ival, továbbá 130.000, majd 200.000 orona, legújabban pedig az 595/923. gy. szám alatt egy miliő korona pénz- ególlyel támogat. A város közöusége zen segélyezésekkel lehetővé igyekszik snni ennek az intézetnek fennmaradását s egyben szolgálni óhajtja azt a kulturális célt, amely az újonnan létesített rtézetnek feladata. Az e célra fordított árosi segélyzés egyben lehetővé teszi zt is, hogy városunk leánytanulói íagasabb kiképzést kaphassanak és a iái társadalmi fejlődésnek folyamaképen z életben elhelyezkedést és megélhetést liztosíthassanak maguknak. 1923. évben egy újabb kultúrintóz- íénnyel gazdagodtunk és pediglen a itai erdőőri, vadőri és erdőgazdasági zakiskolával, mely szakiskola Temes- árról a megszállás következtében me- ekülni volt kénytelen és ideiglenesen 'atán helyezkedett el. A város kőzön- ége itt se zárkózott el az áldozatoktól, íz iskola építési költségeihez 203/1923. gy. sz. határozatával 1500 köbméter inak árával járult, amely a mai farakat véve figyelembe, 90 millió komának felel meg. Azonkívül 60 kát. oldat engedélyezett át mérsékelt bér- sszegért, hogy ezáltal a gazdasági is- ola gazdasági szükségletei kielégítést yerhessenek, továbbá 6 kát. holdat gyancsak mérsékelt bérért bolgár ker- iszetre. Ugyancsak az iskola tanul- lányi szempontjából méltányolta a föld- lívelésügyi kormánynak azon óhaját, ogy a városi erdők nemcsak tanulmányi célra, hanem kezelésre is átengedésének a szakiskolának, lemondván szel azon elemi jogáról, hogy erdei irtokát saját erdőmestere útján a város azdasági érdekeinek legmegfelelőbben ezelje. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy lind a két irányban a közgyűlés által legállapított és a földmívelésügyi kor- lány képviselőjének előzetes hozzájáru- isával készült határozat több rendbeli személyes sürgetés dacára még ma sincs elintézve; miiek következtében a város erdejének fokozott szakszerű kezelését még mindig nélkülözi és egyben fenti célból a részleges tisztujításon kiírt erdőmesteri állás betöltése is még mindig függőben van. A város vezetőségét ezen áldozatok meghozatalánál nemcsak a kultúrának szolgálata vezette, hanem az lebegett szeme előtt, hogy ezen szakiskola a maga tudományos és gyakorlati feladatával a város gazdatársadalmának hathatós támogatására lesz és nemcsak a több- termelésnek lesz szószólója, hanem saját gazdálkodásában felmutatandó eredményekkel a gazdatársadalmat is arra fogja ösztökélni, hogy a nemzet újjáépítésének leghatalmasabb tényezőjét, a magyar földet, még hatványozottabban szeresse és ebbe ne csak munkaerejét és tőkéjét, hanem az iskolától elsajátítandó gazdasági tapasztalatokat is fektesse be és így ő maga is tényezője legyen a többtermelós nagy elvének. Ezen kultúrális szolgálaton kívül úgy vélte a város hatósága és képviselőtestülete, hogy a szakiskola elhelyezésével az idegen forgalmat is növelni fogja és ezen forgalom kapcsán iparos és kereskedő társadalmunkat újabb jövedelem- forráshoz segíti. Ugyancsak ez évben tette lehetővé a város közönsége, hogy a Bottyán-utcai társulati ovoda a mai idők szülte gazdasági válsággal meg tudjon birkózni. 443/1923. kgy. számú határozatában kimondotta, hogy a kultuszkormány által megállapított ovodafenntartói hozzájárulást megadja, valamint az intézet szókházának és Deák Ferenc utcai bórházának fenntartását és tatarozását a városi épületek karbantartási számlájának terhére felveszi. Az eddig említett kultúralkotásokon kívül a város mindazokat a kultúr intézményeket, amelyek akár egyesületi formában, akár felsőbb hatósági rendelkezés folytán a város területén tevékenységet, munkát fejtettek ki, mindig a legnagyobb készséggel és megértéssel karolta fel és egyben anyagilag is támogatta. így nevezetesen a Sz. István Szövetség ama törekvését, hogy a város
