Jelentés az esztergomi Sz. Erzsébet jótékony-egylet 1896. évi működéséről (1897)

6

hogy ez istenes lélek a földi szenvedés mind eme borús felhőin keresztül tör a végtelen dicsőségbe, hol az ég dísze leend.

Általában komolyabb, mondhatnám, busongó érzés fog el, midőn keresztelni, mint midőn temetni viszik a gyermeket. Gyermektemetésnél a pap fehér stólában azon örvendetes (112) zsoltárt imádkozza: dicsérjétek gyermekek az Urat, dicsérjétek az Ur nevét; boldognak mondhatjuk, mert halál a menyegzője, és jól van ellátva minden korra. — Hanem a keresztelésnél könnyen jut eszünkbe: mi történhetik még vele, vájjon lelke, mely most a keresztségben tisztára mosatott, nem fog-e bünterhelten lépni a másvilágba ? , . .

»Mert az én gondolatim, nem a ti gondolatitok, sem utaim, utaitok, úgymond az Ur. Mert mint az egek felülhaladják a földet, úgy az én utaim felülhaladják utaitokat, és gondolatim a ti gondolatitok.« íz. 55, 8—9.

,,A jövendölés.“

(Stolcz Albán. Árpádházi szent Erzsébet élete.)

A kedves gyermek csak négy éves volt, midőn különös eset történt, mely sz. Erzsébet egész életének adott irányt. Ugyanis követség jött Pozsonyba, lovagok és nemes asszonyokból álló, melyet a thüringiai gróffejedelem, Herman, küldött volt, kik nem kevesebbet kívántak, mint Lajos fia számára a kis herczegnő kezét, hozzáadva, hogy ha lehet, a gyermek maga is mihamarabb Thüringiába vitessék. Ugyan mi indíthatta a fejedelmet e felötlő lépésre, hogy a magyar király leányát menyének kívánja? A dolog eképen történt. Élt akkortájban Magyarhonban bizonyos Klingsohr, ki szellemi tehetségeiről és tudományáról volt hires. Herman, tartományi gróf magához hivatta, hogy tanácsát kikérje egy dologban, mely nagyon szivén feküdt. Midőn Klingsohr Eisenachba jött és a vendéglőben szállást fogadott, sok úr és polgár gyűlt a szálloda kertjébe, hogy a világhirű embert láthassák. Klingsohr lement, s beszédbe eredt velők; ők arra kérték, hogy valami újságot mondana nekik. Ekkor sokáig nézett a csillagos égre s imigyen szólt: »Látok egy szép csillagot kelni Magyarországban, mely egész Marburgig s innen az egész világra küldi szét sugarait; tudjátok meg, hogy ez éjjel uramnak, a