Javaslat Esztergom sz. kir. rendezett tanácsú város bel- és külgazdaságának emeléséről (1897)
27 ez jelentékeny anyagi hasznot biztosít. A legnagyobb akadálya ennek jelenleg az a körülmény, hogy a szederfák hiányoznak s szederlevélért a tenyésztő sokszor órányi utat kénytelen megtenni míg a határnak egyik-másik részében egy-egy árva szederfát talál. A selyemtenyésztés előmozdítása végett tehát legelső követelmény a szederfák szaporítása és kiültetése. Ezért proponáljuk a legelőterület egyrészé- nek eperfával (morus alba) leendő befásítását s ezenkívül e helyütt azt, hogy az összes országutak, vicinális és dűlőutak szederfákkal ültettessenek ki. Városunk szegényebb néposztályán fogunk segíteni ezzel: míg ezt elmulasztva, azokon pénzáldozatokkal kell segítenünk; ez pedig, ha másnak nem, de az iszákosság-, munkátlanság és az erkölcsök romlásának teremt létalapot. Az utczák söpredékének és a pöczegödrök tartalmának felhasználása. Mint említettük, városunk lakosságának alig 5°/'o-a foglalkozik állattenyésztéssel. És ez a szám arányban áll a mezőgazdasági művelés alatt álló határ ugyanannyi területével. Hogy a fennmaradó területek miként javítattnak, azt ebből következtethetjük. . . . A városnak tehát — már a földek termőerőben tartása végett is — gondoskodnia kell arról, hogy az állattartással nem foglalkozó földtulajdonosok könnyen és olcsón juthassanak alkalmas trágyához. Ez pedig úgy érhető el, ha a házakban levő pöczék tartalma, az ut- czáknak összesepert szemetje nem a Dunába dobatik, hanem alkalmas módon szagtalanítva és kezelve mint trágya használtatik fel. És ennnek a tervnek kivitele alig ütköznék valami nehézségbe, azt tekintetbevéve, hogy végtére is az árnyékszékekben begyült ürülékeket és az utczákon összesöpört szemetet valahová úgy is ki kell hordani. Már pedig ennek a Dunába való hordatása határozottan elitélendő eljárás ; az utczák szemétjének utak feltöltésére való felhasználása pedig míg egyrészről teljesen czéltalan dolog ; másrészről pedig egészségellenes cselekmény is. Ha tehát a város a vállalkozót kötelezi arra, hogy egy a várostól mesz- szebb fekvő helyre, — előre elkészített telepre — hordja ki az említett dolgokat, az a vállalkozóra nézve mindegy és semmi esetre sem sérelmes. Természetes dolog, hogy a kihordott ürüléket és szemetet azután szagtalanítani és kezelni kell. Amikor pedig — bizonyos idő elteltével — a kihordott anyag megérett és trágyázási czélokra alkalmassá vált: mi sem’ kö- nyebb, mint azt a gazdák között tisztességes áron értékesíteni. A város mint jégtermelő. Köztudomású dolog, hogy a patakok- és folyók vizei mindig tartalmaznak az egészségre kártékony hatású bacteriurnokat, amelyek az emberi széf-
