Javaslat Esztergom sz. kir. rendezett tanácsú város bel- és külgazdaságának emeléséről (1897)

20

rodott Ez igaz; hanem ezzel szemben a városon kívül a közlegelőn egy ma' jorépület felállítása minden ellentétet legyőz. Erről külömben a major leírásánál bővebben fogunk megemlékezni.

T rágyakezelés.

Képzelhetünk-e növénytenyészetet a nélkül, hogy a talaj növényi szerves- és szervetlen tápanyagokat ne tartalmazzon ? — Nem. — Vájjon az olyan talaj, amely híján van a tápot adó alkatrészeknek: képes-e megnevelni a növényt? — Nem. — Hogy tehát a növénytenyészet biztosíttassák, a földnek vissza kell adnunk azt, a mit belőle a növények elvontak, és illetve a mit mi onnan elhozva saját hasznunkra fordítunk. És ha ezt nem tesszük ; a talaj kimerül s terméketlenné lesz. Hogy pedig ez be ne következzék, trágyázni szükséges a termőföldet 1

Itt azonban nem elég e kifejezést szárazon venni, mert lényeges dolog az, hogy milyen trágyával látjuk el földeinket: vájjon volt-e az rendszeresen kezelve, vagy pedig csakamolj'an istenadta, napsütötte, esőverte szemét:

A gazdák nap-nap után hangoztatják, hogy földjeik még a magot sem hozzák meg; hogy a termésben egyre nagyobb a hanyatlás. Ugyanezen gazdák távol állnak minden újítástól; panaszaikkal eget-földet összekiabálnak és miért? Mert élhetetlenek, nem fog rajtuk semmi újító törekvés ; hanem apáiktól örökölt nembánomsággal várnak egy jobb időre. Abból, hogy a régi időkben mily jó viszonyok voltak, azt következtetik, hogy ugyanolyanok ma is bekövetkezhetnek. Pedig e feltevés hibás, s nem egyéb ártatlan önámításnál! A régi időkben, századokkal ezelőtt, amikor a talajok őserővel bírtak, a népességi viszonyok gyérebbek voltak, a kereskedelem még bölcsős korát élte és nemcsak világrészek, hanem országok is nehezen közlekedhettek egymással s végre a fényűzés és az élvhajhászat, valamint a túlfokozott igények előtérbe nem léptek; az ipar az egyes családok házi privilégiumát képezte s ebből folyólag a mindennapi szükséglet úgy az élelemben, mint a ruházatban, a háztól került ki: kevesebb föld volt mívelés alatt s a kihasználás is csak a mindennapi élet biztosítására szorult. Nagyon természetes tehát, hogy a talajok őserőben maradása biztosított volt. Korunkban pedig, midőn világrészek segítik ki egymást az életszükségleti czikkekben; midőn a népesség túlszaporodott, az igények fokozottabbak, a fényűzés nagyobb lett: bekövetkezett az őrületes hajsza, küzdelem a létért a megélhetési tényezők minden ágában, így a mezei gazdálkodásnál is. A túlfokozott kihasználás kizsarolta a talajokat, elvette belőlük a növényi élet létalapját: a tápanyagokat.

— Ez az oka annak, hogy ma jól termő földdel nem rendelkezünk, azzal együtt, hogy nem haladtunk a korral; mert míg külföldi riválisaink a talajok elszegényedését régen észrevették, addig mi ma is egy jobb jövő verőfényes hajnalának bekövetkezését várjuk!