Javaslat Esztergom sz. kir. rendezett tanácsú város bel- és külgazdaságának emeléséről (1897)
ványokkal, helyenkint tófenékből áll. Csatornázásunk nincsen; culturánk még nem haladt annyira, hogy lépést tartana a nyugati szokásokkal; a mezőgazdasággal foglalkozók általánosan az ősi, primitiv rendszert követik. Árnyékszékeink emésztői földbe vannak mélyítve, udvarainkon gondozatlan trágyahalmaz — és mi mégis egészségesek vagyunk 1 — Pedig városunk — daczára a Duna közelségének — a fenti okokból egészségtelen. A lakhelyek légkörének tisztántartására — mint tudjuk — a fák nagy befolyást gyakorolnak. Ott, a hol erdők kerítenek egy-egy lakhelyet, mindig egészségesebb embereket találunk. Nagy része van a fáknak, és illetve az erdőknek, a légköri csapadékok lekötésében is. Általánosan ismeretes, hogy er- dőkoszorúzta vidékeken mindig több a csapadék; ami ismét míg egyrészről a levegő tisztítását idézi elő, másrészről a növényzetnek fejlődésére van üdvös hatással. Miért ne aknáznék ki a természet kínálta ezen előnyt akkor, midőn azt számos tekintetek követelik! A legelőnek az elmondott módon való helyrehozatala előre tudjuk, hogy ellenkezésre fog találni; mert sokan azt fogják okul felhozni ellene, hogy miután a terület úgy is kicsiny, a részleges fásítás esetére annak egy részéből a legelő állat ki lesz zárva. Ez a feltevés igaz és indokolt ugyan; de a jelen körülmények között kicsinyes érdekek számba nem jöhetnek annyival is inkább, mivel a terv ellenzői érdekeiket eredmény esetén csak előmozdítva fogják láthatni; mert a város culturális és — agrár haladása, fejlődése a polgárok jólétét segíti elő ! A legelőre nézve, hogy t. i. az a hozzáfűzött kivánalmaknak megfelelő legyen, fontos az is, hogy minden károsodástól megóvassék. Városunk közlegelője pedig ország-világ részére tárva nyitva áll. Szekerekkel fuvaroznak rajta, a katonaság minden gyakorlatát azon végzi; a legelőterületen levő kő- és kvarczbányához ezer és ezer út vezet; ezeket ameddig a kerékvágások mélyek nem lesznek, mindig használják; azután pedig újat kezdenek és a régi, elhagyott keréknyomok a hegyről lerohanó víz által folyton mosva és szélesbítve, vízmosásokká válnak. A katonaság pedig tavasztól késő őszig a legelőn tartván gyakorlatait, a legelő állatok által okozott taposást csak elősegíti ; az éles patkókkal ellátott bakancsok a fűgyökereket irtják ki. Itt mindkét fentebbi károsítástól meg kell óvni a legelőt. Míg ugyanis a szekerezés eltiltandó lenne s egy végleges dűlőút kijelelésével korlátozható ; addig a katonaság részére külön gyakorlótér volna kijelölendő; és amennyiben mégis a legelőterületet járná; azért közigazgatási úton megbüntetendő lenne. A legelőnek legalább felerésze ez idő szerint per-absolute semmi hasznot nem hajt; mert azt az elcsenevészett csipke-, kökény- és galagonya bokrok, valamint elhatalmasodott gyomok: földi bodza, ökörfarkkóró, katáng és egyéb káros növények borítják. A fentisme: tetett dolgoktól a legelő terület megóvandó lenne; illetve azok onnan halaszthatlanul eltávolítandók.
