In memoriam Szállási Árpád - Kolos füzetek (2015)
„Az elmúlás balladája: „ Verset írok, ez még módomban áll, fő ihletőm a közelgő halál Tulassay Zsolt, Rosival László és Szirmai Imre professzorokkal vele én már régen megbékéltem, elmondhatom: nem akárhogy éltem. Azt sem tudom, hamvasztanak-e majd úgysem hizlalnám a sovány talajt, a születés és elmúlás között ki sorsával egyezséget kötött, nincsen oka gyászos hangulatra, tegyen úgy, mintha rajta mulatna mondja el a halotti beszédet, segítse az ima és a költészet.” Hagyaték című versét így kezdi: Ha én majdan elmegyek, maradnak a gyár ekek - és persze az unokák, mindent nekik adok át. - Rájuk hagyom a vagyont, csak a sok könyv lesz a gond,... Magyar László András orvostörténész Szállási Árpád és a könyvek című írásában így búcsúztatta a tanár urat: ...„Árpád számára a könyvtár, a könyvek világa maga volt az élet, vagy annak legalábbis nélkülözhetetlenül fontos része, ahogy mindazoknak az életet és a reménytjelenti, akiket ez a világ elvarázsolt s befogadott egyszer. Bennünket könyv-szerető embereket ezért Árpád sohasem hagyott magunkra: írásai, munkái ott sorakoznak polcainkon, általuk szól ma is hozzánk. Ha sorait olvassuk, tisztán hallhatjuk Árpád zamatos tiszántúli tájszólását, élvezhetjük emlékezetes hanglejtését, szenvedélyes intonációját, láthatjuk kifejező kézmozdulatait, és úgy érezhetjük, ismét, vagy inkább: még mindig velünk van, velünk beszélget, velünk vitatkozik valahol közös emlékezetünk egyik biztonságos és meghitt, tömött polcokkal kerített könyvtárszobájának örök oltalmában 16
