Nozdroviczky Miklós: Hivatalos jelentés Esztergom sz. kir. Város erdőrendészetének állapotáról az 1898. évre készült költségelőirányzat előterjesztésével (1897)
7 dőterület, „A),“ üzemosztálya,, két hegyháton fekszik s a kettőt egymástól a szentlélek! patak választja el. Az egyik rész az u. n. pilismaróthi hegyhát, délkeletről északfelé nyúlik és kevés eltéréssel délnyugati fekvésben terül el; a másik rész, a kesztölczi oldal, délkeletről nyugat felé húzódik, fekvése nagyobrészt északkeleti. A ,,B)“ üzemosztály a barátkúti és méhesvölgyi szántóföldek között fekszik s kisebb-nagyobb dombokon terül el. Fekvése a világtájak minden részére szolgál. — Éghajlatunk általában kedvező, nyaranta elég csapadékkal.- A szelek és viharok ugyan gyakoriak, de az erdő, védett fekvése következtében, kárt aligszenved. — Fanemek. Erdőbirtokunknak legjellegzetesebb két faneme a tölgy- és a cser, E kettőn kívül természetesen a gyertyán, hárs, ihar, kőris és cseresnye is diszlik, bár ezen fanemek terjedése- illetve szaporodása gátolva lesz s csak annyiban létjogosultak, amennyiben és ameddig, mint védnövények szerepelhetnek, illetve, amig az erdő zárlata a főbb fanemek segélyével tökéletessé nem válik. Közetek. Az erdőterület bár majdnem negyedrészben sziklatalajon nyugszik, hasznos kőzetnek híjában van. Maga a hegyvidék, kivált a pilismaróthi oldal, trachit és homokkőnek oly egyvelege, amely bányaművelésre alkalmatlan ; a kesztölczi oldal már jórészben mészkövet tartalmaz, amely régebben mészégetés czéljára használtatott fel. I. FEJEZET. Erdőkezelés. Az erdőbirtoknak általános, bár talán kicsiny keretben történt, ismertetése után áttérek munkám egyik fő- czéljára, az erdőművelés ismertetésére, mielőtt azonban a jelen viszonyokra kiterjeszkedném, szükségesnek tartom
