Nozdroviczky Miklós: Hivatalos jelentés Esztergom sz. kir. Város erdőrendészetének állapotáról az 1898. évre készült költségelőirányzat előterjesztésével (1897)

— ebből folyólag az erdő lassanként kevesbedvén, természetes, hogy a város terjedése, népességének nagyobbodása és az ekként kiterjedtebb kereslet kielégíthető többé nem volt.

Nem tekintve a fentebb elmondottakat, még az is nagy hibája volt régi rendszernek, hogy az erdőben a termelt famennyiség nem osztályoztatok. Már pedig tekintve azt, hogy az erdőben nem egynemű fák tenyésznek, sem pedig a vágás alkalmával egyforma minőség elő nem állítható, természetes, hogy az erdőben a vágásterületen a vevők azokat az öleket válogatták ki, amelyek lehetőleg egyenlő minőségű hasábokat tartalmaztak, mig a kevert Ölek el nem vitetvén, alig voltak leszállított áron is értékesíthetők.

A nyolczvanas években végre az osztályozás behozatván, és a minőség szerinti ár külömbözet is meg- határoztatván ez által, mig egyrészről a vevő már előre tisztában lehet azzal, hogy mijy fát igényel, addig másrészről a szegényebb lakosság olcsóbb áron szintén megfelelő fát vásárolhat.

A régi rendszer a város érdekében azon előnynyel bir, hogy a tavaszi eladásnál a pénztárba jelentékeny pénzösszeg folyik be, amikor pedig erre tényleg szükség is van, mert a különböző nagyobb jövedelmek, mint pl. a pótadó, földbérletek stb. inkább nyár utolján és ősszel folynak be, tehát épen év elején járul hozzá az erdei fatermésből eredő jövedelem ahhoz, hogy a pénztár elegendő pénzkészlettel rendelkezzék.

Magára az erdőmivelésre háruló hátrányokat milyenek pl. a fahordás későre maradása és az erdei személyzetnek közel három hónapon át való folytonos zaklatása stb. már az erdőmivelés ismertetésénél volt alkalmam fejtegetni.