Nozdroviczky Miklós: Hivatalos jelentés Esztergom sz. kir. Város erdőrendészetének állapotáról az 1898. évre készült költségelőirányzat előterjesztésével (1897)

21

dij nem szedetett, hanem azért is, mert a felek onnan szedtek földet a honnan nekik tetszett; nagyon természetes tehát, hogy a szabadalommal visszaéltek, mivel a földet sokszor túlságosan is hordták és rendszerint a fák gyökereit ásták ki, miáltal kárt cselekedtek. — Az erdei föld eladásából származó kisszerű jövedelem nem érdemli ugyan meg, hogy a komoly bevételek közé számittassék, mindazonáltal a méltányosság is azt kívánja, hogy a virágkedvelők e kedvezményben részesittessenek. —■ Azon mód pedig, melyet a föld eladásánál fentebb ismertettem a gyakorlatban továbbra is fentartandó lenne. — Ugyancsak ily módon volna értékesítendő a kemenczetapasztó föld is, azzal a külömbséggel, hogy ennek köbméterje 2 írtért lesz árusítandó.

Az erdei gyümölcs értékesítéséből származó jövedelem csekély s ha a dió termés némi hasznot nem biztosítana, maga a gubacs, eper és szamócza oly kevés értéket képvisel, hogy annak eladásából csak további kár származhatik. — Megvilágítandó a helyzetet, hivatkozom arra, hogy kivált az eper, málna és szamócza vételére jelentkező vállalkozók nem annyira a vállalat értékéért, mint inkább a „bérlő“ elnevezésért jelentkeznek, mely czimük használatával a szomszéd erdőkből elorzott egyéb termékeket, igy különösen a gubacsot idegen helyen adják el s innen származónak vallják. Különösen veszedelmes vállalkozók kerülnek ki Pilis-Maróthról és Dümösről, mely két községnek férfinépe kevés kivétellel lesipuskás s a bérlő nevezet alatt orvvadászatot is folytat és az erdőben garázdálkodik.

Féltve őrzött erdőnkbe házi ellenségeket bebocsá- tani ez okokból nem tartom czélszerűnek. Inkább az a pár forint jövedelem, amely a gyümölcsök eladása, vagyis vállalatba adása után eléretik, menjen veszendőbe.