Nozdroviczky Miklós: Hivatalos jelentés Esztergom sz. kir. Város erdőrendészetének állapotáról az 1898. évre készült költségelőirányzat előterjesztésével (1897)
1Ó Midőn az erdőkezelést átvettem, igyekeztem azon hogy ily visszaélések ne történjenek. — A fasinának felében való vágatását és a mészégetőknek a szabadjára bocsátott pusztítást beszüntettem. Majdnem hat év kellett ahhoz, hogy az erdőt, a kártékony bokroktól és cserjéktől megszabadíthattam s a tisztítást szakszerűen végeztethettem. A mészégetőknek nem volt többé szabad maguknak vágni, hanem a város a készből adta nekik a fát. Ez által a pénztár kárt nem szenvedett, mert mig egyrészről a mész ára a való értékére emeltetett, addig másrészről a haszon a további szabályos tisztításokban érvényesült. A folyton hanyatló mészégető ipar, úgy azon oknál fogva, mert a lakosságnak szegényebb része csak lassankint volt rávezethető, hogy az erdőben nyert fasinát és sügét szokvány áron vegye, valamint a szőlőket ért csapás, mely után a kihalt tőkék tüzelőt szolgáltattak, azt eredményezte, hogy a fasina és süge kereslet a minimumra apadt le. Nem igyekeztem tehát azon, hogy — e bajokat észlelve — a tisztításból fokozott mennyiséget állíttassak elő; megelégedtem azzal, ha annyi termeltetik, amennyi az utak, árkok és vízmosások, valamint a mindennapi kereslet kielégítésére elegendő. Néhány év óta a fasinatermelés ismét intensivebbé vált és a kereslet fokozódott annak daczára, hogy a mész- égetés 1886. évben végleg megszűnt. — Ezen ipar megszűntének okai általánosan abban kerestettek; mert — mint emlitém — e szabad gazdálkodás beszüntettetett. Hiszen van valami igaz ebben is, de korántsem a faszükséglet kevesbedése, hanem maga az elégedetlenség, melyet a helyes rendszabály behozatala szült. Az előhasználatokból eredő jövedelem után kezdetben nem törekedtem, az lévén főczélom, hogy az erdő
