Nozdroviczky Miklós: Hivatalos jelentés Esztergom sz. kir. Város erdőrendészetének állapotáról az 1898. évre készült költségelőirányzat előterjesztésével (1897)

nak külön letarolandó területet (nyilast) jeleltem meg; fa döntéseknél (levágás) a beékelést fejszével, a ledöntést pedig a fa tengelyének irányában fűrésszel eszközöltettem. E két eljárás által kettős czélt értem el : rövidebb lett a tőke, és kevesebb lett a forgács olyannyira, hogy azt a favágó sem tartotta érdemesnek felszedni s ott hagyatván, az erdőtalaj javításához járult hozzá. Nem állítom határozottan, hogy az általam letaroltatok erdőrészekben nem volna magasra hagyott tőke most is található, de korántsem oly mennyiségben, mint a régebbi gyakorlat mutatta. Ennek okát én a favágók eljárásában találom, amennyiben a tővágásnál szerszámjukat féltve, a parancstól is eltérnek. Ha most bizonyos jutalomnak kilátásba helyezése mellett vágatnék a fa, hogy a favágó szerszámját is feláldozhassa, úgy bizonyos, hogy ezen baj teljesen elhárítható lenne; igy tehát újólag kell előterjesztenem e tervet, vajha megvalósíttatnék!

3) Esztergom szab. kir. város pénztára a régebb időkben tetemes veszteséget szenvedett bevétel tekintetében az erdei elöhasználat jövedelmező voltának figyelemre nem méltatása miatt. Az elöhasználat az erdőkezelésnél abból áll, hogy az erdőben a gyérítés és tisztítás által még a fák levágása előtt évtizedekkel jóval előbb bizonyos fatermékeket nyerünk, amelyek jó áron értékesíthetők. Ez a gyakorlat régen figyelembe nem vétetvén az általánosan megengedett fahordás következtében minden oly fa, amely elpusztult vagy kiszáradásnak indult, a faszedegetők által távolittatott el, s minden száraz ág, vagy cserje ugyané sorsra jutott.

Minthogy pedig ez az eljárás a város jövedelmének kárára vált, szükséges volt az általánosan megengedett fahordást szabályozni, sőt tilalmazni. Amint pedig a tilalom kimondatott, a szabályos gyéritési eljárás