Németh Antal: Esztergommegye tanügyi állapota az 1872/3 iskolaévben (1873)

25

őszi és téli időjárás; 7. a tankönyvek hiánya; 8. a pásztorkodás, liba és gyermekörzés. mikre már 7—8 éves gyermekeket is felhasználnak a nevelés szükségességét nem érző és nem értő szülék; 9. a tanító hiány; 10. több helyen azon megrögzött ősi rósz szokás, hogy ha p. október végére v. nov. elejére búcsú v, vásár esik, ezeket be kell várni s csak azután kezdődik az iskoláztatás.

Ezekben látom én a népnevelés főbb akadályait — a lefolyt évet tekintve —, amelyek elhárítása, amennyire ez tőlünk függhet, hogy jövőben ne ismétlődjenek, tisztünk és kötelességünk. S valljon van-e kezünkben oly eszköz, mely által e bajokon segíthetnénk ? Igen, csak komolyan akarni kell a közművelődés előmozdításán munkálkodni; mert az 1., 2., 3., 8. pontra nézve a törvény jelöli ki az utat és módot, midőn megszabja a tantermek szaporítását, elrendeli a hanyag szülék megbüntetését, felelősséget ró az elöljáróságokra, kimondja a szorgalmi idő tartamát, elrendeli a tankönyvek beszerzését. Ugyám, de miből szereztessenek a szegény gyermekek számára könyvek egyéb ruhanemüek (kérdezhetné valaki?) Uraim, az 1868-ki kormánynak gyöngye, boldogult br. Eötvös, itt is utat jelölt ki a nemzet számára, midőn lelkes felhívásában „nevelési egyletek“ alapítására hívta fel l'ökép a tehetösb osztályokat; felhívta pedig azért, mert tudta, hogy a kormány még azon esetben is, ha egész hatalmát és befolyását a nevelésre fordítaná, a közoktatás ügyében nem tehet mindent, sőt még legtöbbet sem. A nagy közönség érteimesb és vagyonosb részének kell itt az ügyet megragadni. S ha tudunk cassinókat, olvasó egyleteket, borászati társulatokat, iparbankokat, takarékpénztárakat alapítani; ha lovak, agarak nemesítésére társaságba léphetünk, ha vadászösszejöveteleket szervezhetünk, ha lehetnek falkanagyok , róka- kopól'alkamesterek: miért ne tömörülhetnénk azon osztály művelődésének előmozdítására, melyet egy pillanatra sem nélkülözhetünk ? s miért ne támadhatnának „nevelésegyleli“ elnökök és vezetők, akik a legszebb dividendákat magyar fajunk ne- mesedésének szemlélésében élvezhetnék ? Álljunk csak össze 100—200-an, s adjunk egy évre csak egy-cgy forintot, már is hány szegény gyermek számára vehetnénk könyvet? Tömörül-