Németh Antal: Esztergommegye tanügyi állapota az 1872/3 iskolaévben (1873)
18 minden népnevelőtől elvárjuk a hivalalszerelelet, az önképzést, mely nélkül nincs haladás, pedig- a megállapodás halál, a lélek nek halála; elvárjuk az önfeláldozást, a pontos és lelkiismeretes munkásságot; megkívánjuk, hogy benne ne csak az ártatlan gyermekek lássanak valami magasabb erkölcsi tökélyt, hanem maga a nép is mint minden jónak személyesílüjét tekinthesse a néptanítót, amely fenséges címre csak is úgy érdemes, ha magasztos hivatásától lelkesülve a gondviselésére bizolt növendéksereg erkölcsi és értelmi fejlesztésén lankadatlan buzgalommal fáradozik s ha még az iskolán kívül is mint példányképe a józan , becsületes és szorgalmas embernek tündököl. Mindezt azonban csak úgy és akkor várhatjuk el a tanítótól, ha öt állásában anyagilag is legalább annyira biztosítjuk, hogy fontos hivatásának aggasztó gond és aggály nélkül élhessen. Igaz ugyan, hogy a földön sehol sincs menyország s ritka pályán van a jutalom a feladat fontosságával egyenes arányban; annyit azonban mégis kívánhatnak azon néptanítók, kik ezen elnevezésre magukat érdemesítették, hogy ne csak addig, mig a terhes igát húzzák, legyen valami sovány harapni valójok, hanem hogy öreg napjaikban se legyenek kénytelenek koldusbotra támaszkodva könyöradományokat kéregetni vagy özvegyeiket s árváikat nyomorban, mint földönfutókat hátrahagyni. És itt szomorodott szívvel, keserű szemrehányással kell visszapillantanom mulasztásainkra, midőn a tanítók nyugdíjazását, fizetés- emelkedését századokon keresztül még csak meg se pendítettük, s most látjuk ennek káros kövelhezményeit s fühöz-fához kapkodva tapogatódzunk a felett, miként lehelne a tanítók nyugdíjazását megalapítani ? Nem tudom, nem lenne-e kénytelen Fáy András újra ezeket Írni: „A községek nem adhatnak, az urak és tehelöshek adni nem akarnak s igy folytonosan csikorog a népnevelés ügye, mint gép csavarjai, miket kenegetni nincs olaj.“ Mint mondám, a törvény 300 ft. biztosít egy tanítónak, tehát egy napra 84.3 krt,! Nem szándékom feszegetni ezen megszabott pár napi krajcár vonz- és büverejét, hanem egyszerűen felsorolom azon községeket, melyekben még a 300 ft. fizetést sem üti meg a tanító járuléka. A községek ezek: Bajóth, Bálorkesz r. k, Béla, Dágh, Dömös h. h., Epöl, Farnad evang.,
