Esztergomi Szent István Naptár az 1929. évre (1929)
54 rályi tanácsot (regalis senatus, primatum conventus) is, amely az idősebbekből és előkelőbbekből (majores, primates) állott. Ez azonban inkább csak tanácsadó, javaslatokat előkészítő szerv volt az ő korlátlan királyi elhatározásai mellett. A királyt a legfőbb bíráskodásban,frank és bajor példára, a királyi udvar (curia regalis) támogatta, melynek főtisztviselője a palota-gróf (comes palatii szlávosan nadvorni span) magyarosan nádorispán volt, aki kezdetben csupán az esztergomi központi uradalom főtisztviselője, a királyi éléstárakat kezelő és a palotában szolgálatokat teljesítő udvarnokok parancsolója volt, de később alája lettek rendelve az összes várispánok is. A királyi központi éléstárak még Kálmán király idejében is Esztergomban (és Székesfehérvárott) voltak, amiként ide kellett minden év Szent Mihály napján elhozni a királyi várbirtokokon befolyt földesúri jövedelmekről szóló elszámolásokat is a nádorispánhoz, később a íőtárnokmesterhez (magister tavarnico- rum). El kellett számolni a beszedett vámokról, vásárpénzekről és szabad dénárokról is, amiket a kisbirtokosok fizettek. Ide folyt be még a sóbányák jövedelme, valamint a kóbor rabszolgákból és marhákból befolyt hányad is. Az elszámolt gazdasági jövedelem egyharmada a várispáné, a beszolgáltatott összjövedelem egyharmadrésze pedig a nádorispáné lett. Szent István király Esztergomban (Kovácsi helységben), mint egy helyen már említettük volt, pénzverő műhelyt is rendezett be. Itt verték a Bajorország- bóf és Olaszországból jött pénzverők a „Stephanus Rex“, és „Regia civitas“ feliratú ezüst dénárokat, melyek finom voltuknál fogva csakhamar nemzetközi forgalomba is kerültek. „Civitas“ ezidőben várat, uralmat, de országot is jelentett. A királyi udvarhoz tartozott még a kancellária vezetője, a királyi nótárius is, akinek tisztét többnyire az udvari káplán töltötte be. A királyi udvarban, illetve palotában szolgálatokat teljesítő udvarnokok később az előkelőbbek sorából kerültek ki, így a főtárnokmester (magister dapiferorum), főpohárnok (magister bu- chariorum vagy pincenariorum) és fő- lovászmester (magister agazonum). Ez udvari főméltóságok (a királyi palotában éppen megfordult főpapokon és más főurakon kívül) rendesen a királyi tanácskozásokban is résztvettek. Érdekes, hogy ezidőben a királyi palota éppúgy menedékhelye volt az üldözött bűntetteseknek, mint a templom, vagy a püspök curiája (udvara). Népvándorláskori elfogadott elv volt, hogy a hódító népek fejedelmeié lett az elfoglalt területek legnagyobb része. így jutottak Árpád családjának birtokába is az elfoglalt várak és az ország területének nagyobbik része. Géza korában a fejedelmi birtokok Esztergomtól nyugat felé a Balatonig, illetve Csallóközig, délfelé a solti részekig terjedtek. Szent István a fejedelmi birtokokat a levert törzsfők birtokaival igen megnövelte ; azokat azonban ő nem tartotta meg, hanem többnyire az egyházaknak, kolostoroknak, a bejött bajor vitézeknek és a hozzá hű magyar alattvalóinak adományozta. Az elfoglalt várak (grádok) lettek aztán központjai a várispánságoknak (amik alatt a várhoz tartozó uradalmakat kell érteni), melyek élén a várispánok (comes, zsupán) állottak. A várispánságokból lettek később a vármegyék. A várispánok nemcsak a királyi rendeletek végrehajtói voltak, hanem a királyi jövedelmek beszedői, a nép bírái és a a hadban vezérei is. Kötelességük volt még a püspököket is támogatni a teendőik végzésében, illetve az özvegyek és árvák védelmében, a keresztény hitélet ébrentartásában (hogy vasárnap senki ne dolgozzék és mindenki jelen legyen a szentmisén), végül az igazságszolgáltatásban. Azidőben a házassági ügyeken kívül a boszorkánypörök és a vallás elleni kihágások is a püspök és a főesperességek itélőszékei elé tartoztak. Utóbbiak hatásköre egy-egy várispánság területére terjedt ki. Még abból az időből származnak az esztergomi főegyházmegyéhez tartozott götnöri, nógrádi, honti, esztergomi, komáromi, pozsonyi és nyitrai főesperességi kerületek. A legfőbb bírói hatalom azonban a király kezében volt. Az ispánok Ítéletei ellen őhozzá lehetett fellebbezni. Az ily ügyek a királyi' kúria itélőszéke elé kerültek, mely esetről-esetre a királyi ud
