Esztergomi szegénygondozás. Beszámoló az 1929-ik évről (1929)
Amikor az első ember a földön megjelent, mindjárt magával hozta a szegénységet is és azóta minél magasabbra emelkedik a kultúra, annál kirívóbb a nyomor, amelyet enyhíteni a társadalom egyik legelső és legnagyobb kötelessége. A társadalom azonban önmagában ezt a feladatot megoldani képtelen s ezért az államhatalomnak is segítségül kell jönnie. Minél fejlettebb valamely nemzet állami élete annál fejlettebb szegényügyének rendezése is- A magyar törvényhozás a -szegényügy rendazését a községekre bízta. Ezek azonban anyagi eszközök hiányában — sajnos — nem tudják megvalósítani azokat a szerves intézményeket, amelyek a szegényügynek teljesen megnyugtató rendezését eredményezhetnék. A kereszténység, a Mester tanítása itt kapcsolódik bele a közéletek munkájába és azzal karöltve megoldja a szegényügyet úgy, hogy az a kor követelményeinek megfelelő legyen, a szegénység lelküle- tét megnyugtatja és ezáltal a társadalmi békét biztosítja. Itt, nálunk, Esztergomban, Szent Ferenc fiai azok, akik Szent Antal szellemében a városi hatóságnak segítségére siettek és megteremtették azt a szerves intézményt, mely itt a törvények és a városi szabály- rendelet keretein belül a szegényügyet megoldja. Amidőn Szent Ferenc fiai — akik a történelem bizonysága szerint az idők folyamán mindig ott voltak, ahol és amikor a magyar nemzet kálváriáját járta, — sietnek a könnyeket letörölni, Istennek tetsző cselekedetet visznek véghez és azzal valóban mindannyiunk háláját és elismerését érdemlik ki. Dr. Antóny Béla polgármester
